Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

Am a termelés eredményessége szempontjából igen fontos szerepe volt a gépek számának növekedése mellett a nagygépek tulajdonviszonyában bekövetkezett változásnak. A termelőszövetkezetek tulajdonában és közvetlen rendelkezése alatt álló traktorok és munkaerőgépek száma 1960-tól évről évre növekedett. 1963-ban a szövetkezeti földeket művelő kereken 42 ezer traktorból 26 ezer volt már szövetkezeti tulajdonban. Ez a változás igen kedvező volt mind a termelés számára optimális időpontok betartása, mind a gépek jobb kihasználása szempontjából. Egy traktoregységre jutó traktormunka, normálhold Év Gépállomás Mezőgazdasági tsz tulajdonában levő traktor 1960 893 964 lQfíl 924 1197 1962 760 1116 1963 749 1106 A vegyszeres gyomirtószerek használatának elterjedése a tsz-ekben növelte és biztonságosabbá tette a termelést, emellett enyhítette a közös gazdaságok munkaerőgondját. Láttuk, hogy éppen a növényápolási munkák gépesítése volt a legelmaradottabb, s a javulás e téren minimális maradt. Az ötvenes évek végén kezdték alkalmazni, jelentősebben 1962-ben, amikor a vegyszeres gyomirtásban részesített terület megközelítette az egymillió holdat. A fejlődés azóta csaknem töretlen. (1970-ben 2,2 millió kat. hold). Használatuk 1960-ban 600 000 munkanapot helyettesített, 1964ben közel 3 milliót. Ám számokban nem is kifejezhető jelentősége abban állott, hogy a nagyüzemi átalakulás még kritikus éveiben forradalmasította egyik fő növényünk, a szántóterület több mint egyötödén termelt, kukorica művelését. 1958-ig a műtrágyahasználat igen alacsony volt, mivel a mezőgazdaság nagyon kevés műtrágyát kapott. Ezután évről évre több műtrágya jutott a szövetkezeti földekre. 1963-ban a tsz-ek egy kat. hold szántóterülete egyharmaddal több műtrágyát kapott, (144 kg) mint 1958-ban. Ettől az időponttól a műtrágya felhasználás erőteljesen növekedett, (1970-ben már 336 kg jutott egy kat. hold szántó-, kert-, gyümölcsös- és szőlőterületre), s ennek — más tényezők mellett —• fontos szerepe volt abban, hogy ettől az időponttól a termelés volumene is egyenletesen emelkedett. így is csak fele, harmada a nyugat-európai fejlett mezőgazdaságokban felhasznált műtrágya-mennyiségnek. Igaz viszont, hogy ezt a kisebb mennyiséget a tsz-ek egyes főnövények termelésére koncentrálták. A biológiai tudomány főként a bőven termő új búzafajták és hibrid kukorica előállításával lendített a termelőszövetkezeti gazdálkodás eredményességén. Éppen a legjobbkor! Az új bőventermő búzafajtákat 1961-ben még csak a vetésterület egyhatodán termelték. 1962-ben már közel a vetésterület felére, s a következő 4* 51