Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

kitartott a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás mellett. Emlékeztetünk rá, hogy a megmaradt szövetkezetek tagságának több mint fele a volt agrárproletárokból került ki, de csaknem ugyanannyi volt birtokos paraszt magatartása is arról tanúskodott, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnak szilárd alapja volt a mezőgazdasági dolgozók között. 1957 és 1958 a viszonylag nyugodt fejlődés rövid, átmeneti időszaka volt a szövetkezeti nagygazdaság kialakulásának történetében. 1958 végéig a tagok száma 40 százalékkal emelkedett, a termelőszövetkezetek száma ugyan 60 százalékkal, a tsz-ek szántóterülete azonban csak 10 százalókkal nőtt. így a szövetkezetek munkaerőhelyzete valamit javult. Jobban tudták ellátni a szövetkezeteket gépi vonóerővel, egyéb gépekkel és műtrágyával is, mivel jóval kisebb területen nyertek felhasználást. A mezőgazdasági beruházások aránya és az 1957-es beruházás nagysága is az első ötvenes évek alacsony színvonalára esett vissza. 1958-ban azonban a beruházások összege és aránya is emelkedett. Jelentősen javult a megmaradt termelőszövetkezetek szakképzett vezetőkkel, főként mezőgazdászokkal való ellátottsága is. Ezek a körülmények javították a gazdálkodást, s fontos növények és az állattartás egyes teljesítményeinek lassú javulására vezettek. A termelőszövetkezetekben több gabona és cukorrépa termett ezekben az években egységnyi területen, mint a kisgazdaságokban. Ám az állattartás fontos fajlagos hozamai és fontos növényféleségek átlagos termelései még nem érték el a kisgazdaságok eredményeit. Ez fejeződött ki az újonnan belépett tagok összetételében is : ezekben az években belépett kereken 40 000 új tagnak illetve családnak mintegy 10 százaléka volt mindössze birtokos paraszt. 1959 tavaszával a nagyüzemi mezőgazdálkodás történetének új szakasza kezdődött. Ezt vezette be az MSZMP Központi Vezetőségének 1958 decemberi határozata, amely megállapította, hogy ,,a politikai és a gazdasági helyzet lehetővé teszi a termelőszövetkezeti mozgalomnak az eddiginél gyorsabb fejlődését már az 1959-es év folyamán". A kollektivizálás 1961 tavaszára lényegileg befejeződött. Az átalakulás üteme az 50-es évek első felének ütemét meghaladóan gyors volt. A termelőszövetkezetek szántóterülete 1958 végén kereken 11%-a volt az ország szántóterületének. Egy évvel később már 28%-a, 1960-ban kereken 60%-a és 1971-ben az ország összes szántójának 75%-a tartozott a termelőszövetkezetekhez, s több mint 95%-a a szocialista szektorhoz. A szövetkezeti tagok számának növekedése még ennél is valamivel gyorsabb. 1961 júniusában 1 128 ezer, kereken nyolcszorosa az 1958. évi taglétszámnak. Hirtelen és nagy mértékben megduzzadtak a korábbi szövetkezetek. 1958-ban a termelőszövetkezeteknek csak kereken egyharmada volt 1000 holdnál nagyobb, 1961 végén viszont nem egészen 10 százaléka volt csak 1000 holdnál kisebb. 1958-hoz képest még kereken 1500 új, többezer holdas termelőszövetkezet alakult. A termelés nagyüzemi kereteinek kiszabása, egymillió ember helyének kijelölése az új szervezetben és munkamegosztásban úgyszólván egyik napról a másikra, történelmünkben akkor is a gazdaságszervezésnek példa nélküli nagyságú feladataként került volna be, ha mind a millióan lelkesen