Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton
A mezőgazdasággal szembeni igény, mind a belföldi fogyasztás, mind pedig az export növelésének tekintetében elsősorban az értékesebb áruk, főként az állati termékek felé fordult az utolsó években és ennek a tendenciának további még jelentősebb mértékű növekedése várható. A termelőszövetkezet termelésében nem tapasztalhatjuk ennek a tendenciának a kielégítésére irányuló törekvést. A megerősödés éveiben — 1964-től eltekintve — már 40% alá esett az állati termékekből származó árbevétel aránya és ez fennállt egészen 1968-ig, és csak 1969-ben emelkedett valamelyest e fölé. A gazdaság vezetői tehát elsősorban a növénytermelésen keresztül kívánták és tudták egyre javuló eredményeiket elérni, és most már leszögezhetjük azt. hogy az állati termékek előállítását olyan szintre korlátozták, amelyet a gazdálkodás ökonómiai egyensúlyának veszélyeztetése nélkül a népgazdaság iránti kötelezettség feltétlenül elvárt a termelőszövetkezettől mint szocialista szervezettől. Ezeket az arányokat a termelőszövetkezet vezetői távlati terveikben jelentős mértékben meg kívánják változtani. A terv gerincét egy nagymértékű sertésprogram alkotja. A telep kiépítése 1969-ben megkezdődött. Bekerülési költsége mintegy 30 millió forint lesz, amelyet saját építőipari részlegükkel három év alatt kívánnak megvalósítani. A telep évi kapacitása 7000 db hízósertés. Az állattenyésztés eredményeinek javítását szolgálja a tehenészeti telep korszerűsítését, komplettírozását és kiegészítését célzó mintegy 10 millió forintos beruházás, amely lehetővé tenné a szarvasmarhaállomány nagyságát a jelenlegihez képest kb. megkétszerezni. E két létesítmény megvalósítása során a takarmánytermő terület jelentős mértékű kiterjesztésére kerül sor, az árutermelés aránya pedig olyan mértékben változik meg, hogy abban az állati termékek fognak döntő szerepet játszani.
