Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

A nagyüzemi mezőgazdaság két jellegadó vonását emeljük ki még. Előbb lássuk a koncentráció haladását. A termelőszövetkezetek száma 1961ben 4204, 1970-ben 2441. Az egy tsz gazdaságra jutó összes terület 1970-ben 3455 kat. hold volt, 84 százalékkal több. mint 1961-ben; a foglalkoztatottak száma pedig 441, 86 százalékkal több mint 1961-ben; az összes gépi munka tsz átlaga 31 000 normálhold, ami három és félszerese az 1961. évinek; a számosállatok termelőszövetkezeti átlaga megduplázódott; az egy tsz gazdaságra jutó állóeszközök bruttó értéke és tiszta vagyona mintegy nyolcszor nagyobb lett. Előrehaladt a tsz-ek specializációja is, ha talán nem is olyan ütemben, mint az üzemek nemegyszer indokolatlanul is forszírozott összevonása. 1969ben a 2676 tsz közül már csak 1559 volt „profil nélkül". És bármennyire örvendetes körülmény a termelőszövetkezeti nagyüzemek specializálódása, egyelőre ezeknek az üzemeknek fontos gazdasági mutatószámai nem jobbak minden esetben,mint a profilnélkülieké. Ennek oka részben az is, hogy adott körülményeink között, főként a beruházási keret korlátozottsága folytán, a tsz-ek túl nagyok ahhoz, hogy a termelést egészében specializálhatnák. Még távolból is jól kivehetők a nagyüzemi mezőgazdasághoz vezető út egyenetlenségei. Ezek közül általános társadalmi szempontból is az egyik legjelentősebb a termelőszövetkezeteknek a termelési színvonal és a jövedelem nagysága szerinti erős differenciáltsága. Ha pedig az állóeszközök hatékonyságának nagyon is fontos magaslatáról tekintünk a pályára, számbavehető emelkedés nem látszik. A KOLLEKTIVIZÁLÁS ELSŐ SZAKASZA (1949—1956) Állami célok és módszerek A történés kiindulópontján a pártvezetés megfogalmazta állami célkitűzések állanak. A negyvenes évek végén ezeket a célokat összefoglalóan így fogalmazták meg: a szocializmus alapjainak lerakása. S a legutóbbi időkig nem is volt vitatott, hogy az alapozáson mindenekelőtt a termelési viszonyok átalakítása, s ettől elválaszthatatlanul a termelőerők és a termelés rohamos és nagyarányú növelése értendő. Közismert, hogy a magyar vezetés számára is a célok — e célok jellege és tartalma —, a hozzá vezető út és a számbajöhető módszerek tekintetében is a Szovjetunió fejlődésének sematikus másolása szolgált — nemhogy a kétségeket, de a gondolkodást is háttérbeszorító — mintául. A gazdaságpolitika fókuszában az iparosítás, elsősorban a nehézipar (bányászat és kohászat) fejlesztése állott, A mezőgazdaság ebben a társadalmigazdasági koncepcióban úgy szerepelt, mint az iparosításhoz szükséges anyagi eszközök és a munkaerő részbeni forrása.