Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

üzemnek termelése nem számottevő gazdaságunk életében. Helyes, ha továbbra is úgy kezeljük, hogy a tagság kulturális életében adjon nagyobb erkölcsi sikert, jövedelmezőségével pedig semmiképpen se sértse a tagok anyagi érdekeit. Nem kívánunk a vendéglátóipar és a földművesszövetkezetek konkurrensei lenni, azt akarjuk, hogy ez az üzem is jó hírünket növelje." A beszámolóhoz nincs mit hozzátenni, legfeljebb annyit, hogy a központi iroda és a gépműhely 100 főt meghaladó dolgozója kap rendszeres meleg üzemi ebédet, és ehhez járul hozzá a termelőszövetkezet a beszámolóban említett dotációval. A mezőgazdaságban ma még rendkívül szokatlan, alig tapasztalható kezdeményezéssel mutatott jó példát 1967-ben a Közös Űt Termelőszövetkezet. A nagygazdaságokba érkező vetőmagok, keveréktakarmányok minőségét szigorú szabványok írják elő, azok minőségét az értékesítő állami vállalatok garantálják. Ennek ellenére egyes üzemek és telepek vezetőinek hanyagsága és gondatlansága miatt, esetleg rosszul felfogott anyagi érdekből, a beérkező anyagok minősége nagyon sokszor nem éri el, esetenként meg sem közelíti a szabvány szerinti minőséget. Az előírt minőségtől való eltérés érzékszervi vizsgálatokkal általában nem állapítható meg, legfeljebb valószínűsíthető. A gyanús tételek mintavétele, minőségvizsgálatának elvégeztetése bonyolult, elég hosszú időt igénybe vevő folyamat, amit a gazdaságok vezetői általában csak akkor kísérelnek meg, ha a beérkezett szállítmány szemmel láthatóan használhatatlan a kívánt célra. A termelőszövetkezeteken belül is gyakran találkozunk olyan tevékenységgel, amikor a legmesszebbmenő szakmai gondosság sem ér fel a korszerű kémiai és biológiai vizsgálatok nyújtotta lehetőségekkel. Az állategészségügyben rendkívül nagy segítség, ha vér-, vizelet- vagy bélsárvizsgálatot az állattenyésztő vagy az állatorvos bármilyen gyanújának felmerülését követően egy-két órán belül el lehet végezni. Gyakran ezzel komoly járvány, rendkívül nagy anyagi veszteség előzhető meg. De nem érdektelen az sem, hogy az állatállomány takarmányszabványainak összeállításánál ne csak az irodalmi adatok alapján közelítsék meg a szükséges keményítő- és fehérje-koncentrációt és arányt, hanem a rendelkezésre álló takarmány tényleges vizsgálata alapján. A túletetés elkerülése, ugyanakkor a szükséges tápanyagok biztosítása a takarmányozás hatékonyságát számottevően növelheti. Végül a gazdaságokat elhagyó árutermékek minősítése az átvevő telep helyén történik és bizony általánosnak mondható az a tendencia, miszerint az átvevők saját érdekeiket szem előtt tartva a minősítés során a valóságnál legalább egy fokozattal kedvezőtlenebb minőségben veszik át a gazdaságoktól termékeiket. Mindezeket mérlegelve létesített a Közös Űt Termelőszövetkezet 1967ben saját erőből, mintegy 50 ezer forint beruházással jól felszerelt önálló kis laboratóriumot. A laboratórium vezetéséhez főállásban gyógyszerészt alkalmaztak, aki egy állandó laboránssal és alkalmi besegítőkkel dolgozik.