Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

delem nem tette szükségessé a háztáji gazdálkodás mindenáron való bővítését. A létbiztonság mellett a termelőszövetkezet közös gazdaságának a háztáji részére nyújtott kedvezményei csak arra ösztönöztek, hogy egészséges határok között, a jövedelem kiegészítését szolgálja a háztáji gazdálkodás. Ezt a tendenciát támasztják alá az egy családra jutó háztáji állatállomány adatai is (16. táblázat). 16. táblázat Az egy családra jutó háztáji állatállomány nagysága 1963-ban és 1968-ban (db) 1963 1968 Szarvasmarha 0,93 1,24 ebből tehén 0,35 0,35 Sertés 3,03 2,94 ebből anyakoca 0,10 0,09 Baromfi 23,20 26,50 Az országos tendenciával ellentétben tehát a szarvasmarha-állomány valamelyest nőtt, és ami rendkívül lényeges, a tehénállomány sem csökkent és gyakorlatilag a sertésállomány is változatlannak tekinthető, a baromfiállomány pedig nőtt. Ez az eredmény a közös gazdaság nagy sikere is egyúttal, mivel azt jelenti, hogy a közös gazdaságban beállított minden új állat a terület állatállományát, a termelés emelkedése pedig az egész terület állati terméktermelését és ezzel az állati termékek tekintetében népgazdasági nézőpontból döntő fontosságú területi termelékenységet növeli.