Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

fejést. Az új tehenészeti telepen megvalósították a korszerű borjúnevelést, a korábban nem ismert profilaktoriumot, az önitatásos tápszeres borjúnevelést. A TBC-mentesítést végrehajtották, s az állatok megfelelő elkülönítése és kezelése a technológia szoros része. Minden állattenyésztési telepen hidroglóbusz és vízvezeték van, a tehénistállókban és a növendékeknél egyedi önitató berendezések biztosítják az állatok jó vízellátását, és csökkentik a fertőzési lehetőséget. Kár, hogy a sertésistállóban építési hibák miatt elfagytak és tönkrementek az önitatók. Az is sajnálatos (gyártási és kezelési hiba egyaránt), hogy a nehéz kitrágyázási munkát könnyítő eszköz, a csörlős trágyakihúzó csupán 1 évig működött a tehénistállóban, s azóta targoncával dolgoznak. Az áthajtós istállókban a takarmányozás is könnyebb, mint a régiekben, s a sertésólakban is (kutricák, hizlalda) csillével szállítják a takarmányt. Amennyire elhamarkodott döntés volt a növendéktelepet nyitott istállókból felépíteni (a téliesítést kénytelenek voltak megoldani), annyira előnyös a telep mellett a mintalegelő kialakítása és a szakaszos sávos legeltetéssel az olcsóbb növendéknevelés megvalósítása. Nagy előrelépést jelentett a tehenészeti és a növendéktelepen a központi, gépesített takarmányelőkészítő, továbbá a takarmánykeverő felépítése. A korszerű tejkezelés feltételét teremtette meg a telepen a tejház felépítése. A korszerű állategészségügyi rendszer, s egyben a dolgozókról való gondoskodás biztosítékai a telepeken felépített szociális létesítmények (pihenőhelyiségek, mosdók, fürdő stb). A korszerű sertéshizlalási technológia jegyeit mutatja a süldőztetés megszüntetése, a malacok választás utáni hízóba állítása. A hizlalda és a fiaztató trágyacsatornás kitrágyázási rendszere is új technológiai elem. Az állategészségügyi rendszer a nagyüzemi állattartási technológiának egyre inkább részévé válik. Az alacsony elhullási arány éppen az állategészségügyi helyzet javulásának eredménye. A telepek elkülönítésén kívül a megelőzés és a gyógykezelés egész rendszerének kialakulásában sokat jelent, hogy 1967-ig a körállatorvos, 1983-tól üzemi állatorvos szervezi és végzi az állategészségügyi feladatokat. Az említett technológiai elemek természetesen egyúttal az állattenyésztési költségek növekedését is jelentik. Éppen innen ered a szövetkezet állattenyésztésének egyik nagy problémája, nevezetesen a technológiai elemek összehangoltságának ellentmondása. A vegyes állattenyésztés miatt egy-egy állattenyésztési ágban nem alakult ki a korszerű nagyüzemi technológia zárt és hatékony rendszere. A gazdaság nem is rendelkezett a megfelelő anyagi lehetőségekkel ahhoz, hogy minden állattenyésztési ágban megvalósítsa a megfelelő technológiai rendszert. így a korszerű technológia egyes elemei elkülönülten nem teszik hatékonnyá az ezzel kapcsolatos ráfordításokat. Csak akkor várhatná a gazdaság a megfelelő eredményt, ha az adott ágazatban a korszerű nagyüzemi állattenyésztés minden technológiai feltételét arányosan megteremtené (nagyhozamú fajta, a fajta