Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

biológiai termelőképességének optimális kihasználását biztosító elhelyezési, takarmányozási stb. technológia). Ennek a zárt technológiai rendszernek a megvalósítása a következő fejlődési szakasz egyik legfontosabb feladatának tekinthető. 6. A gazdálkodás eredményei és a tagság jövedelme Az egyesítés utáni időszakban a korábbihoz képest lényegesen megváltoztak a szövetkezet gazdálkodási törekvéseit tükröző döntések, fejlesztési elhatározások, s ennek megfelelően az eredmények is. A periódus első évének mérleghiánya s az új gazdasági mechanizmus által megváltoztatott közgazdasági körülmények egyaránt a vállalatszerű gazdálkodás jegyeinek az erősítésére ösztönzik a tagságot és a vezetőséget egyaránt. A szakmailag és tapasztalatokban megerősödött vezetőség világosan látta, hogy előrelátóbb és pénzügyileg is megalapozottabb gazdálkodást kell folytatni. A mérleghiány okozta pánik csupán rövid ideig tartott. A vezetőség elhatározta, s a tagság is belátta, hogy a vállalati jövedelemtől elszakadt tagsági személyes jövedelem csak úgy tartható fenn, ha jövedelmezőbb gazdálkodást folytatnak. Alapvető törekvés volt, hogy már 1967-től, de még inkább 1968-tól úgy irányítsák a termelés szerkezetét, úgy állítsák össze a termelési és pénzügyi tervet, hogy az önálló, vállalatszerű gazdálkodás pénzügyi és egyéb feltételei kialakuljanak. A történetírás időpontjáig természetesen nem valósították meg az összes elképzeléseket. Az eredményekben és ennek felosztásában azonban már megmutatkoznak az említett célkitűzések. A tagság tervezett személyes jövedelmét biztosító bruttó jövedelem mellett törekszenek a nettó jövedelem növelésére, hogy a fejlődési, felhalmozási hátteret az állami támogatáson kívül saját erőbői is megerősítsék. Az 1966. évi mérleghiánynyal szemben 1967-ben már szilárd a pénzügyi helyzet, s 1968-ban 4,3 millió Ft, 1969-ben pedig 5,6 millió Ft volt a rendelkezésre álló szövetkezeti tiszta jövedelem. Ez a tiszta jövedelem már elegendő volt ahhoz, hogy a fejlesztés pénzigényének fedezete mellett tartalékot is teremtsenek. Ily módon egy esetleges gyengébb év nem okozhat gondot sem a gazdaság, sem a tagság számára. Hangsúlyozni kell, hogy ebben az igen jelentős és a korábbinál minőségileg is más eredményben jelentősen közrejátszanak az új gazdasági mechanizmusnak a vállalatszerű gazdálkodás erősítésére vonatkozó gazdaságpolitikai intézkedései (áremelés, hitelelengedés, állami támogatás stb.). Elegendő ennek alátámasztására megemlíteni, hogy 1969-ben 1965höz képest az összes termék átlagos árszínvonala több mint 20%-kal nőtt, továbbá az említett tiszta jövedelemnek 1968-ban 3/4-e, 1969-ben mintegy 54%-a volt az üzemviteli állami támogatás összege. 17 257