Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

zottabb abrakfelhasználással függnek össze (az országos 31—35%-hoz képest az Űj Élet Termelőszövetkezetben a szarvasmarhatartás a tápanyagok több mint felét abrakban fogyasztja). A nevelés és hizlalás továbbá a termelés fajlagos takarmányigénye a szarvasmarhatartás említett ágaiban és a többi állattenyésztési ágakban közepesnek mondható: Növendékmarha-nevelés 4,32 k. é./kg Marhahizlalás : ráhizlalás 4,44 k. é./kg élősúlyra 3,93 k. é./kg Sertéstartás : tenyésztés (malac) 5,80 k. é./kg ráhizlalás 3,50 k. é./kg élősúlyra 3,80 k. é./kg Az itatásos borjúnevelésben bevezetett tápszeritatás eredményezi a kedvező takarmányértékesülést (2,32 k.-érték kg-onként). A sertéstenyésztésben az alacsony színvonalat legjobban mutatja az igen alacsony 1,1-es kocaforgó. Az ezzel járó rossz' kocakihasználás erősen lerontja a viszonylag jó takarmányértékesülésből várható eredményt. Egy kocára így csupán 7,7 malacszaporulat, 135 kg felnevelt malac jut. A napi súlygyarapodás is az alacsony színvonalat jelzi (400 gramm alatt). A juhászat színiwnala lényegesen emelkedett, az egyesítéssel visszakerült juhászat az állattenyésztés legbiztonságosabb ágává vált. A nyírási átlagsúly 3,9 kg gyapjú, s a 100 arányára jutó szaporulat (110 db) is kedvezőbb az országos átlagnál. A színvonal alakulását jelző mutatók együttesen igazolják, hogy miért veszteséges a tejtermelés és a hízottsertés-előállítás, s miért alakul viszonylag jól a marhahizlalás eredménye. Az állattenyésztés színvonalának értékeléséhez meg kell vizsgálnunk a "zootechnikai, illetve az állattenyésztési technológia fejlődésének jellemző vonásait. Véleményem szerint ugyanis az itt bekövetkezett változások jelentősek ugyan, de komplexitásuk miatt nem vezettek a termelési színvonal növekedéséhez. A szarvasmarhatartás egészében sokat változott a hagyományos tartási technológia és a szervezés. Először is koncentráltan szakosított telepeket hoztak létre a tehenészetben és a növendéknevelésben. Általánossá vált a mesterséges megtermékenyítés, s 1967-től kezd va bevezették a gépi