Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

Az állattenyésztés termelési arányait tükrözi a termelési érték és az árbevétel megoszlása az egyes ágazatok között. Az 1968. évi zárszámadás adatai szerint a gazdaság összes bruttó termelési értékének 32%-át és az árbevétel 41%-át adó állattenyésztés szerkezetét a következő számok jellemzik: %-os arány az árbevéa termelési telből értékből Szarvasmarhatenyésztés 43,1 50,1 Sertéstenyésztés 47,3 39,8 Juhtenyésztés 8,5 9,5 Egyéb állattenyésztés 1,1 0,6 Összesen : 100,0 100,0 Az állattenyésztés, benne az egyes ágak színvonalát jelző mutatók arról tanúskodnak, hogy a zootechnikai színvonal javulása ellenére az eredmények az előző időszakhoz képest nem javultak számottevően. A 100 kat. hold takarmány-szántóegységre jutó termelés csak a juhászatban maradt azonos, 119 kg gyapjúegyenérték. Az említett területegységre jutó évi tejtermelés csökkent: 1965-ben 130,4 hl-ről 1966-ban 105, 1967-től 79 hl-re. Ugyancsak kevesebb a területegységre jutó sertéshústermelés is (100 kat hold tak. szántóegységre 1965-ben 50,1 1966-ban 36,3 1967-ben 33,9 q). Ez a csökkenés persze nagyobbrészt abból adódik, hogy az egyesítés során nagyobbodott területet nem követte az állománynövekedés. Sokkal többet mutatnak a színvonalról az állattenyésztés fajlagos mutatói. Az átlagos tejhozam 2030—2070 liter között alakul, tehát igen alacsony. A tehenészet alacsony eredményeire utal a 70%-os szaporulati arány, s a tehénállomány rossz kihasználását jelzi, hogy igen magas (38%) a tehenek selejtezési aránya. Ilyen körülmények között még a gümőkórmentességből és a tej egy részének feldolgozásából realizálható árszínvonal-növekedés ellenére is veszteséges a tejtermelés. A tehenek alacsony tejhozamával függ össze, hogy nagy, 0.92 kg az 1 liter tejre felhasznált keményítőérték, s ennek megfelelően a takarmányköltség is túlzott. A szarvasmarhatartásban az állategészségügyi helyzet megfelelő, s a borjúnevelésben és hizlalásban a 2%-ot, a növendéknevelésben a 3%-ot sem éri el az elhullás. Jó eredménynek számít, hogy az itatásos borjúnevelésben 660, a növendéknevelésben pedig 636—642 grammos napi súlygyarapodást érnek el. A hízómarhák napi súlygyarapodása az időszak elején 800 gramm körül alakult, majd meghaladta a 900 grammot. Az utóbbi mutatók jobbak az országos szövetkezeti átlagnál, s valószínűleg a foko-