Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

Tejtermelés, hl Tejértékesítés, hl Vágómarhatermelés, q Vágómarhaértékesítés, q Sertéshústermelés, q Sertéshús-értékesítés, q Gyapjúegyenérték : Termelés, q Értékesítés, q 1963 1965 1966 1307 4499 4980 943 3251 4397 420 733 567 639 666 1362 795 1729 1720 1130 2122 1940 29 57 43 — 43 1967 1968 1969 3750 5023 5346 3265 4630 5010 914 822 1268 1279 834 1112 1609 1729 1461 1618 1822 1862 57 103 108 50 90 105 * A termelést meghaladó értékesítés az évi átmenő állomány és az állománycsökkenés miatt alakult ki. Tisztán látható, hogy a kocaállomány csökkenése, s ezzel párhuzamosan a vágósertés-termelés csökkenése következik be. A kivágott szarvasmarha-állomány átmenetileg növelte ugyan a marhahizlalást, s ebben az irányban hat a vásárolt hízóalapanyaggal történő hizlalás kiszélesedése, de 1969 után mindkét forrás csökkenése várható, s a termelés és értékesítés is visszaesik. Az állomány csökkenése, illetve stagnálása a sertéshizlalás és a tehenészet veszteségességével függ össze. A sertésállomány csökkenése mindenképpen ésszerű, hiszen az adottságokhoz képest túlzott volt az egyébként veszteséges sertéstartás mérete. Károsnak ítélhető azonban a tehénállomány átmeneti csökkenése, majd stagnálása, hiszen a tehén a tej és a marhahústermelés egyetlen inkubátora, s amennyiben a hízóalapanyag-vásárlás lehetőségei szűkülnek (országosan is csökken a tehénállomány és a háztájiból is csökken a vásárlási lehetőség), a marhahizlalás is visszaesik a gazdaságban. Az állattenyésztés összes termelési értéke és árbevétele 1969-ig jelentősen megnövekszik, de ebben nagy szerepe van az árak emelkedésének is (folyóáras adatok): 1965 1966 1967 1968 1969 Az állattenyésztés termelési értéke 6,7 7,1 7,6 9,7 10,0 Az állattenyésztés árbevétele 6,1 6,6 7,0 10,9 9,5