Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

tétele annyiban változott, hogy részben állandó személycserék révén összetételében változott, részben az érettségizett középkáderek stabil vezetőségi tagokká válása javulást eredményezett az igazgatósági ülések, a fegyelmi vizsgálatok színvonalában. Az állattenyésztési telepek és az állatállomány Az egyesítés révén meggyorsult az állatállomány növekedésének üteme, bár az állatsűrűség átmenetileg visszaesett. Ismét — és jóval nagyobb mértékben — kialakult a juhászat, s a sertéstartás 1966-ban elérte a legmagasabb szintet (és a legnagyobb veszteséget). Az állattenyésztés szerkezetében a sertés vezető szerepe megerősödött ugyan, de jelentősen megnőtt a szarvasmarha-állomány is. Az évi átlagos állomány: Megnevezés 1965 1966 db Index: Szarvasmarha Sertés Juh Számosállat 100 kat. h. közös területre jutó számosállat 569 1433 606 18 680 1702 890 853 14 119,5 118,8 140,7 77,8 A szarvasmarha-állomány növekedése és összetétele egyaránt kedvezőtlen a fejlődés szempontjából. A tehénállomány lényegében nem változik (átlag: 1966-ban 246 db, 1967-ben 225 db). Az évi átlagos állomány jó része hízómarha, mégpedig zömmel vásárolt alapanyagból. Az állattenyésztés épületeinek zöme továbbra is szerfás, de már 3/4 részben készen áll és üzemel az új tehenészeti telep és felépül az izolált (a mintalegelőhöz felépített) növendéktelep. Megépítik az utat a tehenészeti telephez. A két szakosított telep összetétele a következő: Tehenészeti telep: 1 db 188 férőhelyes tehénistálló 1 db 208 férőhelyes tehénistálló (1969-ben még építik) 1 db ellető istálló, 30 férőhelyes 1 db borjúnevelő, 126 férőhelyes (tejkonyhával, itatótérrel, szobával) 1 db központi takarmányos épület 1 db tejház 1 db szociális épület. ápoló-