Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A földterület átlagos minősége az egyesüléssel bekerült rosszabb földek miatt csökkent. A szántóterület 1 kat. holdjának átlagos aranykoronaértéke 6,7, mintegy 60%-a az országos szövetkezeti átlagnak. Az aranykorona ugyan nem jelzi pontosan a föld minőségét és értékét, de több év termésátlagát alapul véve a szövetkezet átlagos talajviszonyaira a mostoha jelző használható. A szántó aránya gyakorlatilag nem változott. Az összes szántóból a háztáji területe 629 kat. hold, tehát a közös szántó 6336 kat. hold. Az egyesítés mintegy 289 kat. holddal növelte meg a gazdaság legelőterületét. Az összes legelőterület viszonylag soknak tűnik. Ennek azonban mintegy fele a községi legeltetési bizottságtól 1963-ban átvett legelő, amelynek használata — fűbér ellenében — a tagságé, illetve a községé. A földhasználat-, illetve a művelésiág-változásban a közös legelő arányának javulása tapasztalható, s ezen belül minőségi változást jelent a hordozható vezetékes öntözőberendezéssel öntözött mintegy 140 kat. holdas mintalegelő berendezése. A föld hasznosításában ugyancsak előnyös változást jelent az előző időszakban telepített szőlő termőre fordulása. A beépített vagy nem művelhető terület nagysága is nőtt, s aránya elérte a 3,5%-ot. A rétek területe az egyesítésből adódóan 97 kat. holddal nőtt. A termelőerők fontos részét jelentő taglétszám 132 fővel nőtt. Ezzel az összes tagok száma megközelíti a 700 főt, s az összes területből kereken 10 kat. hold jut egy főre. A rendszeresen, illetve tartósan foglalkoztatott tagok átlagos száma 1966—68 átlagában 420 fő, de ebből is 31 fő nyugdíjas. Az átlagos életkor 1968-ban 45 év, de az összes — járadékosokkal és nyugdíjasokkal együtt számított — tagság életkora 53 év. A családok száma a taglétszámmal arányosan nőtt, s megközelítette a 700-at. A munkaerőmérleg szempontjából a közös munkába rendszeresen bevonható családtagok száma igen jelentős, mintegy 300 főre tehető. A munkaerő szakképzettsége továbbra is igen gyenge, összesen 5 szakmunkás van a szövetkezetben 1968-ban (kb. 1100 szántóegységre jut egy szakmunkás). Nyilvánvaló, hogy a jövőben a szakmunkásképzés a technológiai fegyelem megvalósításának elengedhetetlen feltétele. A vezetők, szakvezetők is szövetkezeti tagok. Az egyetemet végzett vezetők száma megnőtt ebben az időszakban, 6 főnek van egyetemi végzettsége (állatorvos, főállattenyésztő, főmérnök, gépészmérnök, üzemegységvezető). Ugyanennyi a technikumot végzettek száma, ami szintén kevés. Az egyetemet végzett vezetők termeléstechnikai, zootechnikai, vagy éppen üzemgazdasági elképzeléseit megvalósító középkáderek és szakmunkások hiánya sok problémát okoz a jó elképzelések megvalósításakor. A gazdasági vezetés személyi összetételére ebben az időszakban is jellemző, hogy az elnök és a főkönyvelő személye nem változik, de tovább tart egyes szakemberek változása. Ez szintén hátrányos a következetes technológiai fejlesztés szempontjából. A vezetők átlagos életkorát a fiatal jelzővel illethetjük (35 év körüli átlag). A tagság köréből választott nem közvetlen vezetőségi tagok össze-