Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

való belépés helyett egy másik szövetkezetet szerveznek „Tiszapart" néven (1960 végén). A megalakult Űj Élet Termelőszövetkezet gazdasági feltételei igen rosszak. A közös jöldalap a volt termelőszövetkezeti csoport tagosított területéből és a felajánlott községi földekből tevődik össze 775 kat. hold összes földterülettel (szántó 382 kat. h.). A felszerelés „méreteire" utal, hogy 3 pár lefogattál, két G—35-ös traktorral kezdenek. A fő feladat a nagyüzemi termelés alapvető feltételeinek a megteremtése. Számítanak az állami segítségre, de nem kívánják a gazdaságot nagyobb hitellel megterhelni. A második évben vásárolnak 1 teherautót és egy Zetor traktort, de a talajmunkákat a gépállomás gépeire alapozzák. Az állatállományt a termelőszövetkezeti csoporttól örökölt uradalmi majorban helyezik el, a régi épületekben. A méretekre jellemző, hogy a majorban egy 70 és egy 50 férőhelyes szarvasmarhaistáiló. továbbá egy elavult, színszerű sertésól áll rendelkezésre. Problémát jelent még a szűk férőhely-kapacitás feltöltése is. A tagok „visszavitt" vagy bevitt néhány állata nemcsak kevés, hanem rossz minőségű, s továbbtartásra alkalmatlan. Az első évben mindössze 24 tehenet és 20 anyakocát sikerült összeszedni. A férőhelyeket a szabadpiacon vásárolt hízó-alapanyaggal és növendékekkel töltik fel. Később az Állatforgalmi Vállalat segítségével törekszenek a törzsállomány kialakítására. Az említetteken kívül örökölt a termelőszövetkezet egy juhhodályt, amelyben 353 juhot tartanak (a termelőszövetkezeti csoporttól). A termelőszövetkezet központja a községben alakul ki a régi csoport helyén. A tagság nehezen szervezhető, a vezetésben még sok a kapkodás, de szilárdan tartják magukat, és bíznak a jövőben. A jövőbe vetett hitet tartalommal tölti meg az MSZMP VII. kongresszusának határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezéséről. A járási pártszervezet mindenütt megjelenik, keresi és többnyire meg is találja a segítés módját. Az első év végén fellélegzik a vezetőség és tagság egyaránt. Az egy tagra jutó teljesített munkaegységek száma 219, s egy munkaegységre 20,— Ft-ot fizetnek. Ez a minimális megélhetést azok számára is biztosítja, akiknek nincs háztáji gazdasága. A fel nem osztható szövetkezeti alap (FENOSZA) értéke ugyan alig fél millió Ft, de a következő évre már gépvásárlást, saját erőből történő építkezést, állatállomány-bővítést terveznek. 2. A termelőszövetkezet fejlődése A megalakulás évében elért szerény, de biztos eredményeknek, továbbá a párt VII. kongresszusát követő politikai munkának a hatására a szövetkezeti mozgalom erősödése tapasztalható. Növekszik a tagok száma, a földterület és az állatállomány, évről évre javul a szövetkezet anyagi helyzete és a tagok jövedelme. A közös terület 1960-ig 60%-kal (775 kat. holdról 1237 kat. holdra) nö-