Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

A termés- és a termékmennyiség növekedése, valamint az árutermelés arányának javulása következtében a szövetkezet árbevétele mintegy 9%kal lett több a tervezettnél, és 2,4 millió fo rinttal meghaladta az 1969-es esztendő eredményét. A szövetkezet pénzügyi mérlegét a 33. táblázató a mutatjuk be. 33. táblázat A makói Űttörő Termelőszövetkezet vagyoni helyzete és a jövedelem alakulása Megnevezés 1969 1970 1971 Szövetkezeti bruttó jövedelem, 1000 Ft 30 324 3 169 27 624 részesedési alap, 1000 Ft 24 734 20 673 20 198 fejlesztési alap, 1000 Ft 4 459 — 2 892 biztonsági alap. 1000 Ft 1 283 — 2 510 A bruttó jövedelemből részesedési alapra, % 81,6 — 73,1 fejlesztési alapra, % 14,7 — 10,5 biztonsági alapra, % 4,2 — 9,1 1 dolgozó tagra jutó halmozott termelési érték, Ft 70 029 35 093 75 339 1 dolgozó tagra jutó részesedés, Ft 24 513 18 942 21 216 A 33. táblázat adatai azt is jelzik, hogy az 1971-es esztendő, a minden szemoontból tiszteletreméltó eredmények ellenére sem helyezte különösebben biztos gazdasági alapokra a szövetkezetet. Erre nemcsak ez az egyetlen esztendő volt kevés, de a mezőgazdasági tevékenységre jellemző igen kedvezőtlen jövedelmezőségi színvonal sem adott lehetőséget. A fejlesztési alapra 1971-ben meglehetősen csekély hányad jutott, amit elsősorban a sok problémával épülő sertéstelepre fordítottak. Az árvizes esztendőt megelőző éveknél kevesebb jutott a részesedésre és ez a bruttó jövedelemnek csupán 73%-át jelenti, vagyis a korábbi éveknél lényegesen nagyobb hányad jutott felhalmozásra. Ilyen kedvező arányt csak a 60-as évek elején, az Úttörő termelőszövetkezet virágkorában találunk. A gazdasági és társadalmi válságba került termelőszövetkezet szanálásának és az ezzel együttjáró dotációnak, valamint szanálási hitelnek közvetlenül és egyértelműen jelentkező eredménye: a szövetkezet 1971 tavaszán ki tudta fizetni a tagjait, hitelképessége helyreállt és üzemviteli hitelt vehetett fel, vagyis létrejöttek számára a gazdasági, pénzügyi létezéshez nélkülözhetetlen, legalapvetőbb feltételek. Ezek azonban mind csupán lehetőségek voltak, amelyek mégcsak nem is ellensúlyozták — nemhogy megszüntették volna — az árvizes-belvizes esztendőkben közvetlenül és közvetve, bekövetkező károkat, veszteségeket.