Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

Ha a gazdasági és pénzügyi eredményeket nézzük, azt mondhatjuk, hogy a szövetkezet tagjai és vezetői jól éltek a szanálási eljárás nyomán létrejött lehetőségekkel és úgy tűnik, ezeket tőlük telhetően ki is használták. Ehhez azonban azt kellett, hogy maximális mértékben mozgósítsák a szövetkezet tagságában levő rejtett, illetve korábban visszaszorított energiákat. Ezt pedig elsősorban a termelőszövetkezeti demokrácia helyreálltíásával sikerült elérniük. Az új vezetőség mindenekelőtt a középszintű szakmai vezetők — brigád- és újabban üzemegységvezetők — számára teremtette meg az önálló és felelős tevékenységi kört. Ezzel sikerült elérni, hogy mindaz a szakismeret, amely a korábbi főagronómus túlzottan és megalapozatlanul koncentrált vezetési gyakorlata alatt kárbaveszett, most elevenen ható tényezőként állt a szövetkezet ügyének szolgálatába. Ez a felszabadult érzés azután továbbgyűrűzött a tagokhoz is, és hogy milyen komoly tényezővé vált, az az eredményekben mutatkozik. Az Űttörő Termelőszövetkezet tagjai és vezetői konok daccal és nagyon komoly elhatározással dolgozták végig az 197l-es esztendőt. Ez az erő részben a közösség életösztönéből fakadt, másrészt pedig abból a felismerésből, hogy a szanálás semmilyen garanciát nem jelent a megszilárdulásra, a szövetkezet sorsa továbbra is egyedül rajtuk múlik. Ügy tűnik, hogy az Úttörő meg tudott kapaszkodni a feléje dobott mentőövben. Nem lehet persze megállapítani, hogy az 1971-es kedvező gazdasági eredményekért milyen mértékben dicsérhetjük a tsz tagjait és vezetőit, és milyen mértékben írhatjuk a valóban kedvező időjárás javára. A jószándék és az erőfeszítés azonban mindenképpen megvolt. Az állam pénzügyi segítsége szerencsésen találkozott a közösség szándékával és a természeti tényezők szabta lehetőségekkel, ezt a szanálási eljárást tehát sikeresnek lehet tekinteni. A további eredményeket azonban csak a vezetők és a tagok szakszerű és fegyelmezett munkája garantálja. Budapest, 1970—1972.