Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

vizet. Munkájuknak azonban kevés eredménye volt, mert igen sok eső esett, és a Maros vízszintje már magasabban állt, mint a tsz területének jó része. Közben a víz alatt levő többezer kat. hold búza kipusztult, a tavasziak alá pedig nem végezhettek el semmiféle talajmunkát. Jellemző a tagság kétségbeesett hangulatára az a megjegyzés, amely a márciusi tervtárgyaló közgyűlésen hangzott el: „Kedves tagtársak, ezt a tervet csak elfogadni lehet, olyan rettenetes helyzetben vagyunk." Április első felében megjelentek a fakadó vizek a Maros töltésén kívül levő földeken, és a belvíz mellett most már a felfakadó vizek is mind nagyobb területeket öntöttek el. Közben igen gyakran esett az eső, az év első három hónapjában másfélszer annyi csapadék hullott le, mint a sok évi átlag. Április 20-án Bíró Sándor, az Űttörő Tsz elnöke, levelet küldött a Városi Tanács elnökéhez és az MSZMP Városi Bizottsága titkárához, amelyben kérte, hogy tekintsék meg a belvíz és árvíz következtében rendkívül súlyos helyzetbe került termelőszövetkezetet: „Termelőszövetkezetünk a belvíz és árvíz következtében olyan nehéz helyzetbe jutott, amilyenre — jelenlegi megítélésünk szerint — talán fennállása óta nem volt. A 3200 kat. hold őszi kalászosból 3000 kat. hold károsodott. A cukorrépa harmadrészét nem lehetett elvetni. A háztájival együtt mintegy 2500 kat. holdat kitevő kukoricából kb. 300 holdat lehetett idejében és normálisan elvetni. Ezer dolgozó ember nevében arra kérjük, hogy szakítson időt arra, hogy területünket a tsz vezetőivel együtt megtekintse." Időközben azonban a városnak is meggyűlt a baja a vízzel, mert a Maros rohamosan áradt. Május derekán már többezer ember erősítette a gátat, és 22-én elrendelték Makó és Maroslele kiürítését. Az asszonyokat zömmel Hódmezővásárhelyre telepítették, de a termelőszövetkezetek megszervezték a személyszállítást, és minden nap elhozták őket a makói és a lelei földekre, hogy dolgozhassanak. A férfiak a gátakon védték a várost. Május 31-én tetőzött Makónál a Maros, majd elvonult az árhullám. A várost hallatlan erőfeszítéssel sikerült megmenteni, de a termelőszövetkezetek földjei, kiváltképp az Űttörő területei súlyosan károsodtak. 2. A belvíz és az árvíz kártétele Az Űttörőben kb. 1000 kat. hold maradt vetetlen és 2000 kat. holdra tehető az a terület, amit előkészítettek, műtrágyáztak, bevetettek ugyan, de az egészet elvitte a víz. „A tervet — mondta az elnök — nem hogy teljesíteni nem tudjuk, de még a közelébe sem tudunk kerülni." Azok a növények sem ígértek semmit, amelyeket nem ért a víz. A belvíz-, majd az árvízvédelemmel, valamint a kitelepítéssel olyan sok munkaerő esett ki, hogy szó sem lehetett a munkák időbeni elvégzéséről. A Hódmezővásár-