Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

AZ ŰTTÖRŐ TERMELŐSZÖVETKEZET SORSA AZ 1970-ES ÁRVÍZ ÉS BELVÍZ SÚJTOTTA ESZTENDŐBEN Az előző fejezetben igyekeztünk több oldalról is bemutatni és a lehetőség szerint feltárni azt a még nem tragikus, de már nagyon bizonytalan helyzetet, amely az egykor országos hírű és rangú Úttörő Termelőszövetkezetben az 1960-as évek végére kialakult. A belvizek és más elemi csapások évről évre nagyobb károkat és kieséseket okoztak, s a belső ellentétekkel küszködő vezetőség és az elkedvetlenedett tagság úgyszólván tehetetlenül nézte a pusztítást. Ilyen körülmények között érte az Üttörő Tsz-t a kegyetlen és minden eddiginél súlyosabb veszedelmet hozó 1970-es esztendő. Mindaz, ami ebben az évben a termelőszövetkezetben lezajlott, a legkevésbé sem hasonlít egy mezőgazdasági termeléssel foglalkozó üzem életéhez. Kétségbeesett és sokszor reménytelennek látszó, az elemekkel és önmagukkal folytatott harcban telt el ez az év, és mindazok az összetorlódott terhek, amelyeket az Úttörő már évek óta hurcolt magával, most egyszerre zúdultak rá. 1. A belvíz és az árvíz pusztítása 1969 decemberében 144 mm csapadék hullott le Makó körzetében, 36 mm-rel több. mint a megelőző 50 év maximuma. A már évek óta átázott, megemelkedett talaj vízszintű terület képtelen volt befogadni ezt a hatalmas víztömeget és januárban már minden eddigit felülmúlt a belvízzel elárasztott terület. Makón és környékén másodfokú védelmi készültséget rendeltek el, s január végére már nemcsak több mint 2000 kat. hold gabonavetés került víz alá Makó határában, de a víz magát a várost fenyegette, száznál több ház került kritikus helyzetbe. A hosszú időn át elhanyagolt és tönkrement városi és külterületi csatornák nem tudták levezetni a roppant vízmennyiséget, a talaj vízzel telítődött, és a Maros magas vízszintje miatt csak szivattyúkkal tudták levezetni a belvizet. Február 18-án a Maros kilépett a medréből, és újra elrendelték a készültséget. A termelőszövetkezetek alkalmi brigádokat alakítottak, és ideiglenes csatornákkal, öntözőszivattyúkkal próbálták valamerre elvezetni a