Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Matolcsi János: A földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalma
günk, — írták beadványukban. Meg is kapták a Szombathelyi Római Katolikus Püspökség összes felsőszelestei ingatlanát. Vasszilvágyon is ebben az időtájban alakítottak az új gazdák földművelési társulást, mint „szövetkezeti mintagazdaság"-ot. Jól emlékszem arra, hogy Berettyóújfaluban 1946 januárjában alakult a földmunkások termelőszövetkezete, amely 960 kh. juttatott föld közös megművelésére vállalkozott. Csepregen 39 új birtokos 560 kat. holdon kezdett táblás művelést. Donath Ferenc legutóbb megjelent könyvében még egész sor hasonló kezdeményezést sorakoztat fel. Sajnos az így alakult táblás csoportok többnyire magukra maradtak, nemkaptak elegendő támogatást sem anyagi, sem erkölcsi, sem politikai vonatkozásban. Ennek következtében nagy részük egy-két évi próbálkozás után feloszlott. Belső nehézségeik a munka arányos elosztásának, helyes megszervezésének hiányából, a végzett munka és a termeivények, illetőleg a jövedelem elosztás összhangjának hiányából, az egyéni és a közösségi érdekek egyeztetése, az egyes tagok gazdasági erejéhez igazodó teherviselés körüli problémákból adódtak. A nehézségek ellenére is kiállta a próbát a sarkad-feketeéri, a felsőszelestei, a vasszilvágyi, a dánszentmiklósi, az etyeki kollektív gazdasági csoport. Ezekről az első és maradandó termelőszövetkezeti kezdeményezésekről kitűnő áttekintést ad Imre Gyula: A termelőszövetkezeti mozgalom úttörői című tanulmányában, amelyben jogosan állapítja meg, hogy a magyar termelőszövetkezeti mozgalom gyökerei 1945-ig nyúlnak vissza. Érdemes a termelőszövetkezeti mozgalom úttörőiről néhány mondatban külön-külön is megemlékezni és működésük főirányát közelebbről szemügyre venni. A Sarkadi őstermelő Csoportban — amint azt abban az időben nevezték — 66 család 275 holdon kezdte a közös gazdálkodást. A Magyar Föld Rt. gőzekével művelt földjein alakult szövetkezeti gazdaságról Boros Gergely elnök 1946 nyarán már azt jelentette a sajtónak: egy szakértő bevonásával el tudtuk érni, hogy kat. holdanként 15,68 q búza termett, a kisholdas termelőknél az eredmény 3—4 q búza volt. A kezdeti időben a szövetkezet tagsága úgynevezett pontrendszer szerint dolgozott. A termés 50%-át a bevitt földek arányában, a másik 50%-át pedig a munkában szerzett pontok arányában osztották el. Később az elosztási rend többször változott. A Dánszentmiklósi Gyümölcstermelő Földművesszövetkezet gazdaságának kiterjedése 190 kat. hold volt, amelyből 55 kat. hold szőlő és 130 kat. hold gyümölcsös 18 000 db termőfával. A szövetkezet 100, 500 és 1000 pengős részjegyeket bocsátott ki, az első időben 273 tag jegyzett üzletrészt. Az így szövetkezetbe tömörült földhözjuttatottak a szőlő és gyümölcs területből 800 négyszögölet, illetve 1 kh-t kaptak, de azt közösen művelték napszámbérért, amelyhez a tiszta jövedelemből a bevitt földterület nagysága szerint osztalékot kaptak. Ugyanilyen rendszerben dolgozott a másik dánszentmiklósi szövetkezet is, amely jó ideig a Wekerle közösség nevet viselte. A Felsőszelestei Földművelő és Értékesítő Szövetkezetbe kezdetben csak 6 holdnál nagyobb juttatott földdel lehetett belépni, ahol 25 újgazda 207 kat. holdon kezdte meg a közös gazdálkodást. Minden tag ugyanazt a javadalmazást
