Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Matolcsi János: A földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalma
mezőgazdasági termények termelésének előmozdítására. Egyben lehetővé tette, hogy a földművesszövetkezet a külön jogszabályokban megállapított termelési kötelezettség teljesítésének megkönnyítése céljából, az érdekelt tagok hozzájárulásával az egyéni vagy közös gazdálkodás irányítását és vezetését is elláthassa, közreműködhessen a termelési szerződések létesítésében, a termelésre előlegeket, kölcsönöket folyósíthasson. Tagságot illetően a rendelet kimondja, hogy tagként a földhözjuttatottak léphetnek be, de felvehetők a szövetkezet működési területén mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozó iparosok és a szegődményes iparosok is. A földművesszövetkezet azonban az újgazdák szervezete lett, ebből kifolyólag nem egyszer kellett éreznie gazdasági nyomást az erősebb és régebbi szövetkezetek részéről (Hangya, Futura, Hitelszövetkezet stb.), de még a szövetkezeti központ, a MSZK részéről is. Ez utóbbi központi szervezetbe a földművesszövetkezetek tagként nem léptek be, hanem a Földművesszövetkezetek Országos Központjának (FOK), a megalakulásáig a földművelésügyi miniszter irányítása alatt működtek. A rendelet megjelenése után némileg gyorsult a földművesszövetkezetek szervezése, amelynek tempójáról képet ad az, hogy 1945 januárjában még 300 földművesszövetkezet képviselői alakították meg a FOK-ot, a Földművesszövctkezetek Országos Központját, 1946 végén már 1700 földművesszövetkezet működött az országban. Hogy a földművesszövetkezetek milyen nehéz helyzetben voltak és hogy milyen éles osztályharc alakult ki körülöttük, az kitűnik annak a 80 Győrffy kollégistának a jelentéséből, akik 2 hónapon át járták az országot, hogy megismerjék és segítsék a földhözjuttatottak földművesszövetkezeti mozgalmát. Csokonyavisontán például egy Kutassy nevű intéző akasztással rémítgette a földhözjuttatottakat, — olvashatjuk a Győrffy kollégisták jelentéséből. Felsőgyöngyösön egy úri birtokos ,,jó ismerősei" révén simán visszavette a földművesszövetkezettől az előzőleg kisajátított szeszgyárat. Szintén az említett jelentésben írják: „Minden reakciós összeesküdött a Hercegfalvi Földművesszövetkezet ellen is! Főjegyző, főmolnár, boltos, régi mozis rágalmazzák parasztjainkat. Nagymérvű propagandát fejtenek ki ellenük. Ráadásul Dolmány főtisztelendő úr a svábok által otthagyott darálóra rátette a kezét. Nem engedi, hogy a szövetkezet a teljesen üzemképes darálót megindítsa." És még hosszasan sorolhatnánk az ellenség mesterkedéseit, de nem voltak jelentéktelenek a földművesszövetkezeteken belül mutatkozó belső bajok sem. A helyzet súlyossága bontakozik ki Erdei Ferenc elvtársnak, a FOK akkori elnökének egyik cikkéből: „Amikor a földreform végrehajtása során megalakultak az első földművesszövetkezetek, vérmes reménység fogta el az ország közvéleményét és magukat a földhözjuttatottakat is e szövetkezetek jövője iránt. Csábító álomképek merültek fel az emberek szeme előtt arról, hogy a fölművesszövetkezetek újjáalakítják a magyar mezőgazdaságot s az uradalmak helyét jól szervezett és szövetkezetekbe tömörült paraszti kisgazdaságok foglalják el. Ebben a vérmes reménységben született meg a földművelésügyi minisztériumban a földművesszövetkezetek alapszabálya s ezzel a reménységgel küldték ki a2 országba azokat a szövetkezeti szervezőket, akik elvégezték a szervezőtanfolynmot. 4* 51
