Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Matolcsi János: A földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalma

nista Párt 1946-os programtervezete is csupán azt hangsúlyozza: „Az egyesülésben felmérhetetlen erő rejlik. Amire egy-egy birtokos a maga erejéből képtelen, összefogással, szövetkezéssel megvalósítható ... A nagyüzem előnyeit a törpeés kisbirtokos parasztság számára biztosítani csakis a kistermelők szövetkezeti tömörülésével lehet." Itt tehát a szövetkezésről és a szövetkezetekről még nagyon általánosságban van szó, és nem volt kidomborítva a földművesszövetkezetek szerepe. Ugyanígy van ez a Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusán, 1946 szeptemberében elhangzott „Virágzó mezőgazdaságért, jómódú parasztságért" címet viselő beszámolóban is. A szövetkezetek melletti általános hitvallás azonban nem volt elegendő a tőke- és hitelhiánnyal küzdő földművesszövetkezetek gazdasági megerősítéséhez, bár nem becsülhetjük le a szövetkezetek melletti nyilatkozatok politikai jelentőségét sem. A földművesszövetkezetek fejlődését azonban hátráltatta a már említett tőke- és hitelhiányon kívül a földreform befejezésének elhúzódása, a falu reakciós erőinek gáncsoskodása, belső viszályok, a vezetők tapasztalatlansága, a demokratikus szövetkezeti élet kialakulatlan volta. A földművesszövetkezetek gazdasági tevékenysége A földművesszövetkezetekről szóló 131 OOO-es rendelet 1945 szeptemberében jelent meg s ebben találtak választ az új gazdák a célok és a feladatok körüli problémáikra, a szervezeti formákra, a szövetkezeti munkamódszerekre és sok vitás ügy jogi rendezésére. Mai szemmel nézve, azonban különösnek tűnik a rendelet első paragrafusa, amely így hangzik: „Földművesszövetkezetet legkésőbb 1945. dec. 31-ig minden községben kell alakítani, amelynek területén a nagybirtokok megszüntetéséről szóló rendelet 30. §-ának első bekezdése alá eső javak, szövetkezeti tulajdonba kerülő rizstelepek és mezőgazdasági ipari üzemek vannak, vagy a rendelet alapján egyéni tulajdonba adott mezőgazdasági terület 300 (szőlő, gyümölcsös esetén 60) kat. holdat meghaladta". Itt említem meg, hogy egy későbbi kiegészítő rendelet hasonló szellemben a következőket rendeli el: „Minden olyan községben, ahol a földreform rendelet alapján egyéni tulajdonba adott gyümölcsös területe összefüggően húsz kat. holdnál több, de hatvan kat. holdat meg nem haladja, a földművelésügyi miniszter a gyümölcsösből juttatásban részesülteket arra kötelezheti, hogy a gyümölcsösre vonatkozóan (gyümölcstermelő) földművesszövetkezetet alakítsanak." A határozott előírások miatt sokan kényszert éreztek e rendeletekben és a jobboldali erők politikailag igyekeztek ezt kihasználni egyrészt a földművesszövetkezetek, másrészt a baloldali erők, főként a Kommunista Párt ellen. A földművesszövetkezetek célját meghatározó pontok közül érdemes kiemelni a tagok okszerű gazdálkodásának elősegítését, a termeléshez szükséges anyagok és eszközök beszerzését, a termények feldolgozásának és értékesítésének megszervezését, mindezt „a kölcsönösség és a szövetkezeti ügyvitel előnyének biztosításával" tűzték maguk elé. A már említett gazdasági felszerelés kihasználásának serkentése mellett a rendelet ráirányította a figyelmet az ipari növények vagy más 5D