Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Lázár Vilmos: A termelés beindítása a földreform végrehajtása után
A szarvasmarhák száma az 1938. évihez viszonyítva 1 875 000 db-ról 1 070 000) db-ra esett vissza, ami 43%-os csökkenést jelentett. Sertéseink 78,7%-a pusztult cl. A lovak száma a háború előtti 814 000-ről 329 000-re csökkent. A juhállomány 80%-a pusztult el. Meg kell jegyeznünk, hogy bár az állatpusztulás országos volt, de nem egyenlő mértékben sújtotta az egyes tájakat. Amíg pl. Baranya és Tolna megyékben az állatállományban 15—20%-os volt a pusztulás, voltak megyék és járások, ahol 70—80%-ot is kitett a veszteség. Fejér megyében, melynek egyes részein a front hónapokig állott az állatállomány 98—99%-a elpusztult. Tetézte a károkat, hogy a veszteség az apaállatoknál volt a legsúlyosabb: a tenyészbikáknak több mint fele, a méneknek kétharmada pusztult el, vagy került Nyugatra, a tenyészkanoknak pedig egyharmada sem maradt meg. összegezve: Az állattenyésztés háborús kára 1938-as értékben meghaladta az 1,5 milliárd pengőt. Terményekben 1,4 milliárd, épületekben mintegy 230 millió, gépekben s eszközökben pedig 450 millió pengő volt a kár. — Összegezve: a mezőgazdaságban fekvő nemzeti vagyonunk valamivel több mint egyötöde pusztult el a háború és a fasiszta dúlás következtében. Ezekben a számokban kifejezett károkban benne foglaltatik a vonóerők részbeni pusztulása (a háború előtt 485 000 lófogategységből mindössze 200 000 — 41% — élte túl a háborút) és az a tény is, hogy 10 500 traktorból mintegy 9000 maradt meg s ennek talán fele sem volt üzemképes. És ide kell sorolni a talajerő visszapótlás nehézségeit, hiszen a háború utáni istállótrágya produkció mellett a szántóterület egy-egy holdját csak minden 17. évben lehetett volna megtrágyázni. A hiányzó mennyiséget műtrágyával sem lehetett volna pótolni, hiszen mindössze 1800 q nitrogén műtrágyát sikerült felkutatnunk. De a számokból nem tűnik ki az a minőségi veszteség, amely az igénybevételek következtében állatállományunkat érte: a Mczőhegyesi Ménesbirtok európai hírű ménese elpusztult (649 lóból 2 maradt meg), a kisbéri és bábolnai állami birtokok összes ménjeit a német hadsereg elszállította. Ez a néhány kiragadott szám talán némi képet ad arról, hogy milyen feltételek mellett indult meg a mezőgazdasági termelés a felszabadulás után. 1944-ről általában nincsenek megbízható adatok. Annyit azonban tudunk, hogy 1944 őszén hatalmas területeket csak a harckocsik és az átvonuló csapatok járműveinek kerekei szántottak fel. A Dunántúlon pl. a korábbi búzavetésterületnek mindössze egyharmadát vetették be, de nem sokkal jobb volt a helyzet a Duna— Tisza közén sem. 1945-ben hozzávetőlegesen 8 millió holdról sikerült betakarítani a terményeket. A termés a közepesnél jobb volt, de ennek dacára a fővárosi és az ipari központok piacaira a felhozatal kicsi volt, pedig a városok kiéhezett népe nagyon várta az élelmet. De az új helyzetben megszaporodott az önellátó gazdaságok száma, a pénz értékének devalvációja is megkezdődött és a dolgozó parasztok intkább fogyasztókká lettek sem mint árutermelőkké; ez csak a stabil pénz bevezetésekor változott meg.
