Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Az elszakadás után
csertől Tatáig mintegy fél megyényi területet foglalt magában. A Magyar Középhegység természetes vonulatán: a Bakony, a Vértes és a Gerecse hegy-völgyei között húzódó, s a szomszédos sík mezőkre ki-kicsapó uradalmi birtoktest területe közvetlenül a jobbágyfelszabadítás után kereken 170 ezer kh volt. 3 Esterházy Miklós azonban, aki a roppant földterületnek immáron a polgári jogrend szerint is tulajdonosa lett, egy 1854. évi végrendeletében azt hagyta örökül, hogy halála után három fia között birtokát arányosan szétosztva, abból három, valójában eredetileg is különálló kisebb uradalmat (a tatait, a csákvár—gesztesit és a pápa—ugod—devecserit) kell majd létesíteni. 4 így szakadt ki a halálát (1856) követő évben ideiglenesen, egy 1870-ben kötött osztályegyesség értelmében pedig véglegesen a 11 675 000 o. é. Ft-ra becsült mesés hagyatékból a 3 910 000 Ft-ot érő csákvári uradalom, s futotta be viszonylagosan rövid, kereken háromnegyed százados pályáját.' Az örökhagyó gróf végrendeletében azt is előírta még, hogy „az osztályrészül esendő három birtoktestből. . . halála után három elsőszülöttségű hitbizomány alakíttassék". 6 Az örökhagyó tulajdonképpen az elődöktől örökölte a hitbizomány létesítésének gondolatát. Esterházy József országbíró és Ferenc tárnokmester birtokaikból már 1747-ben ún. végrendeleti hitbizományi létesítettek, királyi jóváhagyás nélkül. A később többször is módosított — a grófi ág összes birtokára kiterjedő — végrendeleleti hitbizományra csak 1800-ban került rá a megerősítő királyi pecsét. 7 A mostani végrendelet értelmében külön-külön létesített elsőszülöttségi hitbizomány mindhárom kibocsátott alapító levelét 1873—75 között a király természetszerűleg ismételten megerősítette. Több évvel az ősiségi törvény eltörlése után az 1874. dec. 8-án kibocsátott, s 1875. febr. 7-én Ferenc József által megerősített alapítólevél értelmében a csákvári uradalom földjeinek és javainak nagy részét — szólt a díszes okmány barokkosán zengő szövege — örök időkig el nem idegeníthető s fel nem darabolható vagyonként lesznek kötelesek kezelni az utódok. A megkötött birtok területén az élet összes javai: „a felülépítmények, királyi kisebb haszonélvezeti jogok, kertek, szántóföldek, rétek, legelők, 3. O. L. P. 188. I. 1. c. 1858. sz. n. A vitás ménfői terület kivételével. 4. O. L. P. 188. I. 1. e. 1857. sz. n. 5. O. L. P, 188. I. 1. c. 1870. sz. n. Az egyes birtokegységek becsült értéke a rectificatiók után a következő volt : a tatai majorátus 860 000 Ft a tatai uradalom 3 400 000 Ft a gesztesi uradalom 3 910 000 Ft a pápa—ugod—devecseri uradalom 3 065 000 Ft a mezőlaki uradalom 440 000 Ft összesen: 11675 000 Ft o.e. A tatai uradalom örököse Miklós Ferenc, a pápa—ugod—devecser—mezőlaki uradalomé Pál, a csákvár—gesztesié Móric lett. 6. O. L. P. 188. 1.1. e. 1857. sz. n. Vö. Szabad György: i. m. 451. p. 7. Erdélyi Aladár: i. m. 143., 150. p.
