Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Az elszakadás után
erdők, ligetek, szőlők, nádasok, sziklák vagy terméketlen helyek, hegyek, völgyek, kőbányák avagy a föld gyomrában levő kőszén és érctelepek, utak, kutak, források és patakok, minden élő és holt gazdasági szerek és állatok, vetések a földben vagy föld felett levő vagy már attól elválasztott termények és termékek, halak és vadak és mindennemű jogok, szóval: mindenek" a fennálló törvények és rendelkezések értelmében „elsőszülöttségű családi hitbizományt képeznek". 8 Az alapító levél szerint tehát az ember emelte valamennyi létesítmény, a különböző javakhoz tapasztott jogok, a táj egész élő és élettelen világa föld alatt és föld felett — a napfényt és a madárdalt kivéve — Csákvár és Gesztes mindenkori „örökös urait" illették meg. Az 1857-ben kezdődő s 1870-ben véglegessé vált elszakadás, majd a hitbizományosítás tette egyfelől indokolttá, hogy az uradalom gazdaságtörténeti kérdéseit csak az 1870 körüli évektől vizsgáljuk behatóan, ami természetszerűleg nem zárhatja ki az esetenként szükségessé váló visszapillantást. Az uradalom birtokjogi történetét metsző korszakhatár azonban többékevésbé szerencsésen egybeesett más köztörténeti és társadalomfejlődési fordulókkal is. A végleges elszakadás előtt három évvel, 1867-ben került tető alá az évek óta érő kiegyezés. A feudalizmust felszámoló 1848. évi forradalom nyomán és bázisán kibontakozó fejlődés előtt a dualista monarchia létrejötte ugyan továbbra is korlátozottan, az önkényuralmi korszakhoz viszonyítva azonban messzemenően jobb feltételeket teremtve nyitott új távlatokat, s lényegesen szélesebbre tárta a kapukat a tőkés ipar- és agrárfejlődés előtt. A viszonylagos függetlenség medrében felgyorsuló gazdasági haladás hatása két évtized múlva már döntő változást idézett elő az uradalom gazdálkodásában is. A most színre lépő liberális nemzedék ugyanakkor társaival együtt szükségképpen félretolta a közélet legmagasabb posztjain álló s a Habsburgok érdekeit védő uradalom konzervatív tulajdonosait, így bár Móric magas kora ellenére (1870-ben túl volt a 60-on) már kevésbé, fia Miklós Móric azonban annál inkább az uradalom ügyeire tudta fordítani figyelmét. 9 A feudális maradványok rendezése A jelentős köztörténeti események idejével párhuzamosan, ugyancsak az 1870-es évek táján ültek el az utolsó lökései annak a nagyerejű „földindulásnak", amelynek elindítója az 1848-as forradalmi jobbágyfelszabadítás volt. A feudális terhek és függőségek alól felszabadított jobbágyság polgári 8. O. L. P. 187. I. D. 1. e. 96/1892. A pápai uradalom hitbizományosítására vonatkozóan lásd Reizner János: i. m. 601. p. A hitbizomány öröklési sorrendjét a következő módon állapították meg: a csákvári ág magszakadása esetén a tatai, majd a pápai, továbbá a hercegi, ennek is kihalása esetén a cseklészi, végül a cseszneki és zólyomi grófi oldalágak örökös fiaira szállt volna a csákvári—gesztesi uradalom. A Komárom megyei Császár és Szend, a Győr megyei Gönyü, Mezőőrs, Ság. Táp és Tápszentmiklós, s végül a Veszprém megyei Bakonybánk községek határába eső földeket nem hitbizományosították. 9. Miklós Móric politikai közszerepléséről a későbbiek során szó lesz még. 2 A csákvári uradalom 1870—1914 17
