Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
Az épülettőke nagysága egy-egy gazdaság fejlettségi szintjét is tükrözi. Megmaradva a korabeli terminológia használata és számítási eljárások mellett, a telektőke (a föld értéke) és az épülettőke (az épületek mindenkori nettó értéke) együttes összegét tekintették valamely birtoktest alaptőkéjének. „Minél belterjesebb a gazdaságban folytatott üzemmód . . ., annál nagyobb az épülettőke." Az épülettőkét kicsinek akkor tekintették, ha 15—20, közepesnek, ha 20—30, nagynak, ha 30—40%-át tette ki az alaptőkének. A kataszteri felvételek során megadott tiszta jövedelmi értékek alapján a szokásos módon megejtett telekbecslés szerint"' a csákvári gazdaság földállományának értéke kerekítve mintegy 460 ezer Ft-ra becsülhető. Hozzáadva ehhez a százezer forintos épülettőke értékét, az ily módon előállt „alaptőke" összegének is mindössze csak 18%-át tette ki az épülettőke 1890-ben. Ezzel egyidőben az épülettőke részesedési aránya a következő néhány uradalomban ennél viszonylag nagyobb volt: 1. Magyaróvári uradalomban 1890-ben 25,6% Kisbéri uradalomban 1892-ben 25,0%, Mezőhegyesi uradalomban 1889-ben 31,0%, Bábolnai uradalomban 1892-ben 38,0%, Bellyei uradalomban 1885-ben 33,4%. A jól felszerelt és főleg lótenyésztésre specializálódott állami (Kisbér, Mezőhegyes és Bábolna) uradalmak és a két „reprezentáló" főhercegi nagyüzem épületállagának értéke érthető, ha annyira magas volt, a valóságban azonban még így is aligha lehetett ennyivel alacsonyabb ezeknél a csákvári uradalomé. Nem szabad elfeledni ugyanis, hogy 1890-ben Csákváron az értékbecslésre a szokásos hagyatéki eljárás kapcsán került sor, amikor az örökösödési illeték leszorítása érdekében a vagyonbevallásra kötelezettek igyekeztek a valóságosnál kisebb értékűnek felbecsültetni az épületeket. Másfelől forrásunk adatai kimondottan csak a gazdaság területén található épületek felbecsült értékére vonatkoznak, holott a központi igazgatási, a kastély s a hozzákapcsolt, továbbá egyéb uradalmi tulajdonban levő lakóés más rendeltetésű épületek becsértékéből — arányosan elosztva — ugyancsak jelentős összeg esne még a csákvári gazdaságra, tehát az épülettőke értéke ezáltal feltétlenül növekedne. 1 * Aligha járhatunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy e beszámításokkal a csákvári üzemegységre eső épülettőke értéke legalább 7—8%-kal lenne nagyobb a kimutatottnál, szorosan megközelítve a példaként bemutatott uradalmakét. A Hensch-féle mértékkel mérve tehát uradalmunkat minden bizonnyal a „közepes" (20— 30%-os) színvonalon állók közé lehetne sorolni. Az épülettőke 26%-ra emelhető részaránya különösen akkor tűnik magasnak, ha számításba vesszük még, hogy a nagyarányú építkezésekre ép16. A kataszteri tisztajövedelem becsült értékét tőkésítették, vagyis a tisztajövedelem hússzorosa tette ki a föld becsértékét. 17. Hensch Árpád: i. m. I. köt. 55—56. p. 18. Egy 1871. évi katonabeszállásolással kapcsolatos kimutatás szerint csak Csákváron 37 lakóház és egyéb épület felett rendelkezett az uradalom. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 122/1878.
