Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
pen az 1890. évi felvételtől eltelt két évtized alatt került sor. Üj istállók, pajták, gépházak, raktárak, takarmánykamrák, ólak és górék épültek, a rozzant régi birkaistállókat pedig korszerű borjú-, növendék és tehénistállókká alakították át, a kavics és döngölt föld helyére keramitkockás és beton burkolatú padlózat, a zsúp és nád helyére cseréptető került, tégla és vasbeton boltozat tartotta a mennyezetet, sőt Gurdiban pl. a betonjászolban már vízvezeték működött. A nagyarányú építkezések méreteit önmagában véve az is jól mutatja, hogy 1890-től 1914-ig a csákvári gazdaság épülettőkéje 70-ről 185 ezerre, tehát 165%-kal emelkedett, de 30-ról 75 ezerre ugrott a Móric-majoré is. 19 Bizonyos értelemben a belterjesedés fokát is jelző épülettőke részesedési aránya — noha időközben a telektőke értéke is emelkedett — egyenesen megugrott: „beszámítás" nélkül 18-ról 29%-ra szökött fel. Adatainkat ez esetben is a hagyatéki leltárból merítettük, ezért az épülettőke az említett 7—8 Ü ()-os pótlással ismételten megnövelhető, ezzel viszont a csákvári gazdaság még egy fokkal feljebb lépve, a Hensch-féle kategorizálás legmagasabb fokára emelkedett. 20 A korszerű termelésnek megfelelő üzemi alegységek (telephelyek — majorok) kialakításán kívül a nagyüzemi gazdálkodással szorosan összefüggött a birtoktestek még további tagolása: a táblásítás is. A táblásításnak a feudális időkben — noha szüksége itt-ott felmerült már — az úri és paraszti földek elkülönítetlensége éppúgy útjában állt, mint a nyomásos gazdálkodás jellegéből adódó és mindenkire nézve kötelező érvényű nyomáskényszer. Csak a jobbágyfelszabadítás után megindult tömeges birtokrendezések takarították el a tőkés termelés útjait e tekintetben is eltorlaszoló akadályokat. Az úri és paraszti földek szétválasztásával egyidőben lebonyolított tagosítások teremtették csak meg az annyira alapvető táblásítás „természeti" feltételeit, hiszen ezek nélkül egyetlen nagyüzem sem igen tudott volna áttérni a korszerűbb tőkés gazdálkodásra. Azt sem érdektelen talán külön hangsúlyoznunk, hogy az ésszerű táblásítás nemcsak a termelési eljárások gépesítésével járt szükségképpen együtt, hanem már a fogatos művelés korában is egyik alapvető feltétele volt a nagyüzemi gazdálkodásnak. Ahogy az elkülönítések véget értek, előbb a házi kezelésben álló, majd az 1880-as és 1890-es években már a bérgazdasági üzemegységekben is megindult a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek táblásítása. Csákváron nem sokkal az elkülönítési per lezárása után 1863-ban utasították az uradalmi mérnököt, hogy „a csákvári nagykiterjedésű tagosított birtoknak rendszeres s a lehetőségig egyenlő kiterjedésű táblákra való beosztása a gazdaság rendezése, czélszerű kezelése és csinosbítása tekintetéből szükséges lévén", sürgősen készítse el a táblásításra vonatkozó tervezetét. 21 19. Uo. P. 186. I. A. 3. 1925. Csákvár. Hagyatéki leltár. 20. Források hiányában sajnos nem áll módunkban megvizsgálni az épülettőke alakulását sem a majki, sem a császárkarpatusi üzemegységekben. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az „ellátottság'' ezekben a esákvárinál lényegesen rosszabb volt. 21. O. L. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 182. p. 1883. 6 A csákvári uradalom 1870—1914 81