Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
a történelmi „szelektől" is hajtott tulajdonjogi viszonyok alakították ki. Ezen túlmenően azonban egy-egy üzemegység nagysága és további tagolódása a tőkés rendben számtalan sok tényezőtől függött még (extenzív vagy intenzív gazdálkodás, a termelés profilja, gazdaságföldrajzi adottságok stb.). Hensch Árpád, az agrárüzemtan hazai úttörője úgy ítélte meg, hogy ,, belter jesebb üzemmódnál az egy majorból kezelendő terület maximális kiterjedése 800—900 kh-ra tehető". 11 Korszakunk szakembere szerint nálunk ma átlagosan mintegy 1000 kh szántóegységre jut egy-egy üzemegység. 12 Optimálisan kedvezőnek ma egy-egy üzemegység nagysága akkor tekinthető, ha annak területe 1500—3000 kh között mozog. 13 A korabeli technikai termelési adottságok mellett azonban mindenképpen Hensch Árpád vonatkozó megállapítását lehet irányadónak tekintenünk. Minthogy a föld jövedelmezősége a távolság arányában hanyatlik (számításai szerint a szállítási többletkiadások km-enként 8—12%-kal csökkentik az üzemegység jövedelmét), ezért azt tanácsolta: amennyiben egy-egy major körül elterülő földállomány területe meghaladja az ezer kh-at, akkor, „mellék- vagy fiókmajort (vagy majorokat) kell már létesíteni". A fiókmajorba azután természetszerűleg át kell telepíteni a termeléshez szükséges igásállományt, „továbbá a haszonállattartásnak egy kevesebb felügyeletet igénylő ága — növendék állatok — helyeztetnek oda át." 1 '' Ügy tűnik, hogy a csákvári gazdaságot irányító szakértelem a századfordulón megjelent korszerű üzemtan útmutatásait már az 1860—1870-es években valóra váltotta. Az üzemegység központja a kastélyhoz és faluhoz közel fekvő Gurdi-major maradt, s a Boglár felé eső távolabbi földeken a gazdaságos termelés érdekében új telephelyet — az ún. Móric-majort — építették ki. Az új telephely azután egy csakugyan kevésbé intenzív állattenyésztési ágazatnak (juh, növendék-szarvasmarha) vált az otthonává, a Gurdi-majorinak mintegy a külső extenzív termelési körzete lett. így tagolódott területileg két (kb. 1000—1000 kh-as) egyenlő, termelését tekintve azonban egy belső intenzívebb és egy külső extenzívebb alegységre (telephelyre) a csákvári gazdaság. A különbségről tanúskodik a telephelyeken levő gazdasági épületek száma és felbecsült értéke. Móric gróf halálakor, 1890-ben felvett hagyatéki leltárból ismerjük, hogy Gurdiban szám szerint több mint 20, amott pedig mindössze 9 különböző méretű és más-más célokat szolgáló épület állt; az épületek értékét Gurdiban kerekítve 70 000, a Móric-majorban viszont csak 30 000 Ft-ra becsülték. 15 Az 1890-es évek után azonban, ahogy a gazdálkodás további szerkezete fokról fokra átalakult, ezek a különbségek még tovább mélyültek. 11. Hensch Árpád: Mezőgazdasági üzemtan. Kassa, 1906. I—II. köt. I. köt. 66. p. 12. Hajós—Pogácsás: i. m. 97. p. 13. Almási Gábor: Mezőgazdasági üzemtan. Bp. 1965. Egyetemi jegyzet. Kézirat. 45. p. 14. Hensch Árpád: i. m. I. köt. 67. p. 15. O. L. P. 186. I. A. 3. 1890. Hagyatéki leltár.
