Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
csak a rendes évi bevételekből is rendelkezett már olyan pénztőkével, amely megengedte volna, hogy a házilagos termelést tovább bővítsék. A házilagos termelés azonban ennek ellenére még évtizedeken át a régi keretek közt rostokolt. Ebben egészen kismértékben bizonyára szerepe volt annak is, hogy amikorra ismételten helyreállt az uradalom pénzügyi egyensúlya, már lejárt, illetőleg leáldozófélben volt az ötvenes években felvirágzó egyoldalú és extenzív gabonatermelés korszaka. A kapás- és takarmánynövények termesztése és az istállózott állattenyésztés magának mind nagyobb teret követelt a gazdálkodásban, viszont ezek a korábbinál szükségképpen jóval nagyobb méretű befektetést igényeltek volna (istállók építése, új eszközök beszerzése stb.). A viszonyokkal reálisan számot vetni látszó megfontolás azonban végső fokon csupán egyik eredője volt annak a magatartásnak, amely a vezetésben uralkodó konzervatív nézetekből, a tovább élő feudális szemléletből fakadt. Korszakunk kezdetén került az uradalom élére I. Móric, aki a család évszázados aulikus hagyományaitól jottányit sem távolodva egyik jellegzetes típusa volt a korabeli magyar mágnásnak: arisztokratikus gondolkodásától mi sem esett távolabb, mint hogy a gazdálkodás ügyes-bajos dolgaival behatóan foglalkozzék. Birtokain őt is ritkán látták, idejének nagy részét a bécsi udvar s az uralkodó körül kifejtett tevékenység töltötte ki. ?l Aulikus mágnástársaihoz hasonlóan óriási birtokainak termelése legfeljebb csak annyiban és addig érdekelte, hogy a nagystílű és fényűző életmód javait valahonnan mégis elő kellett teremteni. Szemléletét alapjában véve továbbra is mélyen átitatta a feudális múlt öröksége, amikor még a vagyon egyetlen és legfőbb értéke abból fakadt, hogy tulajdonosának befektetés nélkül biztosított — pusztán földesúri jussán — gondtalan és óriási jövedelmet. E szemléletnek — ez esetben •— szerintünk igen fontos szerepe volt abban, hogy a házilagos termelést évtizedeken át nem bővítették. Fia, Miklós Móric azonban már sokkal többet tartózkodott Csákváron és Majkon, s lényegesen nagyobb gondot fordított az uradalom vezetésére. Apjával ellentétben az uradalom személyi és gazdasági ügyei a jövedelem alapvető kérdésein túlmenően már sokkal jobban, gyakran egészen a részletekig érdekelték őt. E fokozódó érdeklődésnek is volt bizonyára szerepe abban, hogy röviddel az uradalom élére kerülése után a házi kezelésű mezőgazdasági üzem két új egységgel gazdagodott, s azokban a termelési struktúra gyökeres változáson esett át. Részint a „nyugalmasabb" feudális idők emlékéből szövődő szálak hálózták át még sokáig a vezetésben uralkodó szemléletet a tekintetben is, hogy a bevételt szabályozó tényezők közül — amennyire csak lehet — a rossz munka, a szeszélyes időjárás és az értékesítés ingadozásait kikapcsolják. Ez az óvatos megfontolás nyilvánvalóan még inkább a bérleti gazdálkodás javára billentette a már egyébként is erősen arra hajló mérleg nyelvét. 21. Krasztina Lajos: i. m. 37. p. Még az uradalom öröklése előtt éveken át szolgált a római kúriánál a Habsburgok követeként. Nagy szerepe volt az osztrák konkordátum megkötésében. Már mint az uradalom tulajdonosa, miniszteri tisztséget viselt a Belcredi kabinetben.
