Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
A bérbe adott birtokegységek bérleti díjait ugyanis, akármilyen rossz termés, vagy a bérlőt sújtó bármely más csapás esetén is szigorúan behajtva, az uradalom lényegében véve évről évre egyenletesen állandó jövedelmet tudott magának biztosítani. A kezelési rendszerek sajátos arányának okait kutatva látnunk kell a kérdés másik oldalát. A bérleti gazdálkodásnak szabad teret nyitó összes körülmények ugyanis mind hiábavalók lettek volna, ha másfelől ezzel egy időben nem jelentkezik a különböző eredetű és természetű felhalmozott tőke vagy éppen a tőkefelhalmozás igénye a tőkés földbérletekre. A kortársak szemében valósággal mohóságnak tűnt az „igény": a mozgékony tőke valóban igen aktív lendülettel fordult a tőkés földbérletek felé. Enélkül aligha tudott volna ilyen méretű bérleti gazdálkodás kibontakozni a csákvári uradalom területén is. Az igazgatás szervezete A feudális korból örökölt igazgatási szervezet és a megváltozott körülményekhez lassan igazodó tőkés üzemszervezet küzdelmes harcában alakultak csak ki az irányítás új formái és kovácsolódtak ki a vezetési módszerek. A tőkés agrárnagyüzem tehát amíg egyfelől jelentős hagyományokra, kiépített apparátusra és bevált tapasztalatokra támaszkodhatott, másfelől éppen a régi formák sokáig fékezték az új keretek megteremtését, s egyikmásik esetben komoly erőfeszítésbe került a hagyományos formák lebontása. Évek, sőt évtizedek teltek el, amíg az egymásnak számos ponton idegen felületek egymásba kapcsolódva meg tudták teremteni a hatalmas nagyüzem összehangolt igazgatását. Az új igazgatási hálózat kiépítése s a hatáskörök szétválasztása valóban lassan s esetenként döccenőkön át haladt csak előre. A feudális eredetű kasznárságok hajdani feladatkörébe tartozott a járás közvetlen irányítása és valamennyi ügyének a tényleges intézése (a majorsági termelés, a jobbágyadók behajtása, sőt az értékesítés is). A csákvári kasznárság azután az új viszonyok között még hosszú éveken át gyakorolta az utóbbi funkcióját: a helybeli gazdaságban megtermelt (s számadásilag átvett) árufelesleget továbbra is a kasznárság értékesítette. A kasznárság áruközvetítő funkciója — amely megduplázta az adminisztrációt — csak igen lassan sorvadt el, s fokról fokra került át közvetlenül a termelő üzem hatáskörébe. 22 Az új keretek keresése közben megesett, hogy egyik-másik hivatalt átszervezték, s ha a szükség éppen úgy kívánta, akkor reorganizálták. Egyegy ilyen átszervezés azonban sohasem fejvesztetten, maga mögött kaotikus viszonyokat kavarva bonyolódott le. A kasznárságok közül, mivelhogy teendőik időközben csökkentek, 1878-ban megszüntették az ászárit, s feladat22. O. L. P. 189. II. JE. 1860—1900.; TSZK. 1860—1900. Csákvári kasznárság. Ezzel magyarázható, hogy a csákvári kasznárság évi bevétele messze meghaladta a többi kasznárságét.
