Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Változások a tájban
és Bakonybánk, tulajdonképpen azok a helységek, amelyek a fontosabb (országos) köz- és vasúti forgalomból kiestek, s közvetlenül a Vértes hegyvölgyei közé beszorulva nemigen tudták továbbtágítani a művelés alá vonható földek határát. Az egykor virágzó mezőváros, Csákvár megrekedésében bizonyára szerepe volt még az időközben elveszített városi kiváltságoknak is. Emitt az erdők és hegyek vonta korlátok miatt, másutt a birtokaprózódás gyors üteme következtében azután a szegényedők és földtelenek tömegéből mindig bőségesen akadt napszámos vagy részes munkára vállalkozó. A két háború közötti időkig, amíg a vidék ipari fejlődése igen mérsékelt volt, a bérbe adott és házi kezelésben tartott gazdaságok munkaerőszükségletét zömmel a közvetlen környék lakossága biztosította, ritkán fordult elő, hogy távolabbi vidékekről toborozták az idénymunkásokat. Az árufelesleget felvevő piacok sorában viszont igen fontos szerep hárult a közvetlen környék nagyközségeire s a kereskedelem, ipar és bányászat egy-egy gócpontjára: e több tízezres lélekszámú városias települések fogyasztó piaca, feldolgozó ipara és közvetítő kereskedelme vette fel elsősorban az uradalom árufeleslegét. Az uradalom fekvése ebből a szempontból igen szerencsés volt, terményeit egyszerre több irányban is, aránylag közel eső és könnyen, a századfordulón pedig már gyorsan elérhető városok piacain tudta értékesíteni. A három környékbeli megyeszékhelyen: Győrön, Komáromon és Székesfehérváron kívül e tekintetben már a feudális időkben rangos helyet biztosított magának a másik rokon uradalom központja, Tata. A városok mellett azonban Bicske, Kisbér, Mór és a század elején felfutó Tatabánya is jelentős szerepet játszottak ebből a szempontból. A szóban forgó települések lélekszámának növekedése a következő voit 3 '» (7. táblázat). A három város átlagos lélekszáma együttvéve 141,3%-os, a többi településé 89,19%-os emelkedést mutatott. A birtokegység fekvésétől függően került azután az egyik vagy másik város piaca és kereskedelme nagyon szoros kapcsolatba az uradalom egy-egy gazdaságával: az állati és növényi termékek többnyire a közelebb esőben értékesültek, s itt szerezték be a szükséges ipari vagy egyéb árukat is. A hagyományok ereje azonban gyakran háttérbe szorította azokat az előnyöket, amelyeket a természetes közelség és közlekedési lehetőségek kézenfekvően nyújtottak volna. Némelyik tatai vágóállat-, bőr és gabonakereskedő a két uradalom különválásától egészen az 39. Magyar Statisztikai Évkönyvek. Népszámlálások. 7. táblázat. Lélekszámnövekedés a környező városokban A helység neve 1869-ben 1910-bcn 1940-ben Növekedés 1869-hez viszonyítva %-ban Győr 20 035 40 325 57 190 185,0 Komárom 13 595 18 863 30 858 127,7 Székesfehérvár 22 683 34 838 47 968 111,4 Tata 6 028 6 580 12 328 104,5 Bicske 4 635 6 717 8 319 79,4 Kisbér 2 219 3 882 4 075 83,6 Tatabánya 1 — 8 098 7 312 —
