Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Változások a tájban
első világháborúig szinte állandó üzleti partnere volt a csákvári házi kezelésű gazdaságnak, holott a fehérvári piac sokkal inkább „kézre" esett volna. A vidék arculatát korszakunkban egyrészt azok a hatalmas kőszéntelepek változtatták meg, amelyek a Vértes és a Gerecse dolomit és löszfödte halmai alatt teljes mélységükben csak a múlt század végén tárultak fel az energiaforrásokat kereső ipari szükséglet előtt. 40 A trianoni határmegvonások után az ipari termelés számára oly fontos feketeszén telepeket'' 1 részint a Vértes és Gerecse jó minőségű barnaszenével pótolva a Horthy-korszakban azután újabb nagy lendületet vett a szénbányászat. Ugyanakkor az elveszített vasércbányák helyett a gazdagnak ígérkező bauxitlelőhelyek kárpótolták úgy-ahogy a magyar ipart. Az utóbbira 1925-ben bukkant váratlanul Balázs Jenő bányamérnök, aki mangánércet kutatva akadt a bauxitra, 42 egyidőben a csákvári fazekasokkal, akik viszont messze földön híres mesterségükhöz finomabb minőségű agyagbányát keresve jutottak el a gánti határba. 43 „Különleges földrajzi adottság — írja a gazdaságföldrajzos —, hogy a szénmedencék közelében helyezkedik el az ország geológiai bauxit készletének 98%-a". 44 A Vértessomlyón, Alsógallán, Tatabányán s végül Oroszlánynál meginduló kőszénfejtés és a Gántnál megkezdődő külszíni bauxit-bányászat valóban felforgatta a táj „bukolikus" nyugalmát: a kizárólagos agrárjelleg ettől kezdve a múlté lett. „A paraszti élet csendje, csaknem archaikus nyugalma ült a tájon a század elején . . . Aztán szinte egyik évről a másikra változott meg a vidék, s lett. . . korszerű ipari tájjá. A szén tette ezt, a »fekete gyémánt**, meg a »magyar ezüst« vörös színű alapanyaga." 40 A roppant nagyméretű ipari fejlődés egyfelől azzal járt, hogy a mezőgazdasági termékek közvetlen felvevő piaca a korábbi századokhoz mérten jelentős mértékben kiszélesedett, másfelől viszont az uradalom termelésében bizonyos fokú — főként időszaki — munkaerőhiányt idézett elő. Ezért kellett ekkor már távolabbi vidékekről toborozni az idénymunkásokat. A közvetlen környéken kívül azonban főként a monarchia két fővárosa, Bécs és Pest nyitotta különösen szélesre a csákvári uradalom terményei előtt a felvevő piacokat. Az egymáshoz is közel fekvő két fővárosnak mintegy az ütközőpontjában terült szét az uradalom. A távolságokat azonban tovább csökkentették, s a két várost csaknem szomszédsági közelségbe vonták a több pályás közlekedési vonalak: országúton, víziúton és vasúton egy40. Tiles János: A vértessomlyói barnaszénbányászat a magyar bányaművelés és fejlődés történetében. Bányászati és Kohászati Lapok. 1932. 69—74., 93—99., 117— 123. p. Vö.: Szombathy Viktor: i. m. 38. p. 41. Buday László: i. m. 139—140. p. 42. Vértes ... i. m. 16. p. 43. Szombathy Viktor: i. m. A bauxitra így akadt szinte egyszerre „a geológus meg a fazekasmester". 44. Markos György: i. m. 497. p. 45. Szombathy Viktor: i. m. 37. p.
