Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A pénzforgalom mérlege
A pénzforgalom mérlege A tőkés gazdálkodás útjára lépett esákvári uradalom termeléstörténeti kérdéseit próbáltuk meg az eddigiek során felvázolni. Azt a félévszázados szakaszt tekintettük át, amely a feudalizmus felszámolásával indulva tágabban — megítélésünk szerint — a magyar mezőgazdaság történetének is egyik igen fontos, sőt talán az egyik legfontosabb fordulója volt. Számos kérdés maradt ugyan tisztázatlan vagy éppen még érintésükre sem nyílott alkalom, mégis az adatok és kérdések halmazán át vezetett az út idáig. Esetenként úgy tűnhetett talán, hogy a szétágazó részletek szálankénti felfejtése közben felesleges kitérőket tettünk, s a lényegestől nem mindig választódott el a kevésbé lényeges. A gazdasági életet egy ilyen dinamikus, gyorsan változó korszakban — különösen is az agrárgazdaságét — valóban bonyolult és sokfelé ágazó gyökerek hálózata táplálta. Az aprónak tűnő részletek tömegét azonban végül összefogják, s egyben az elmondottakat talán reprezentálják is azok a — megint csak -— újabb számoszlopok, amelyek az uradalom bevételeit és kiadásait tükrözik. Az ászári szőlőgazdaságot kivéve a jövedelemszámításnál sajnos nem alkalmazhattuk a termelési költség és termelési érték modern közgazdasági formuláját. A korabeli számadáskönyvekben ugyanis a kiadások között minden egyes évben teljes összegével szerepelt egy-egy nagyobb távra szóló beruházás. Az értékcsökkenés alkalmazását, a befektetett tőke esedékes törlesztési hányadát, az amortizációt ezek a más célokat követő könyvelések érthető módon figyelmen kívül hagyták, de másfelől nem vették tekintetbe a föld értékének, e fontos alaptőkének a „kamatozását"' sem. így a számadáskönyvekből kivehető „bevételek" és „kiadások" egyszerű párhuzamba állítása elégtelen lenne arra, hogy a kettő különbözetéből pontos képet kapjunk a tiszta jövedelemről. A bevételek és kiadások •— rendeltetésüknek megfelelően — csupán az uradalom pénzforgalmát tükrözik, a termelés során természetben felhasznált anyagok értékéről természetszerűleg nem adnak eligazítást. Ezeknek a felderítése viszont — ha még oly pontos volt is az adminisztráció — ma már nemcsak igen körülményes lenne, hanem szinte lehetetlen is. Az egykori számviteli rendszer alapján arra sem nyílik lehetőség, hogy az egyes termelési ágazatokra lebontva vizsgáljuk a kiadásokat és a bevételeket. Az uradalom számviteli rendszerében csupán
