Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek
ket. Mintegy utólag szentesítve az általánosodó gyakorlatot, az 1872. évi ipartörvény is megerősítette a húsmérés korlátlan szabadságát. A húsmérés — szólt a törvény vonatkozó szakasza — mindenütt s az iparűzéshez szükséges képesítéssel bárki által szabadon gyakorolható. 163 A rendezetlen regálék kérdése sok vihart és szenvedélyes vitákat kavart a kiegyezés után a parlamentben éppúgy, mint a közéletben, rendezésük mégis vontatottan haladt előre. Horváth Boldizsár, igazságügyminiszter 1870. évi vonatkozó javaslatait elvetette a Ház 10 ' 1 , s az italmérés jogát csak 1888-ban rendezte el végleg a törvényhozó testület. A vonatkozó törvény bevezető szakasza leszögezte, hogy ,,a szeszesitalok kimérése és kismértékben való elárusítása felett a kizárólagos rendelkezési jog az állam részére tartatik fenn". Kocsmát nyitni vagy fenntartani a jövőben csak az állam engedélyével lehet és szabad. A törvény éppen ezért „az italmérési jogra és annak hasznosítására szolgáló épületekre és beltelkekre vonatkozó bérleti szerződések"-et megszűntnek nyilvánította. 100 De az eltörölt jogok után —• szólt a következő törvénycikk — „azoknak tulajdonosait kártalanítani fogják az állami italmérési jövedékből". A kártalanítás alapösszegét az 1882—1886 közötti években adó alá vont összes jövedelem egyötöde alkotta, amit a szokásos (5%-os) kamatlábak mellett tőkésítve kárpótlási kötvények formájában kaptak kézhez a jogok tulajdonosai. A kárpótlásul kiadott kötvénynek névértékét azután az állam 70 év leforgása alatt — vagyis 1959-ig! — lett volna köteles sorsolás útján kiegyenlíteni. 1GG Az uradalom számot vetve azzal, hogy a rendezésre előbb-utóbb sor kerül, a jogok után kirótt bérleti díjakat — a bérlőkkel összejátszva — igyekeztek mennél magasabbra felcsigázni. A gönyűi fogadót bérlő Magyari 1881-ben arra hívta fel a főtisztség figyelmét, hogy az 1000 Ft-tal felemelt bért nem a kocsmára, hanem — talán tévedésből? —• a bérföldekre írták, „holott a jövőben bekövetkezhető regálé megváltása esetén egy ehhez képest megfelelő nagyobb összeg szerződési kitétele a N. Mgú Uraságra nézve" véleménye szerint igen előnyös lenne, hiszen a várható kárpótlási összeg ezzel sokat emelkedne. A leleményes bérlő ajánlatán kapva kapott az uraság és az összeget nagysietve átírták a kocsmai jogbérletre. 107 Valószínűnek vehető, hogy e bérek mesterséges felhajtását másutt sem igen mulasztották el, hiszen az italmérési jogok kártalanítása fejében — még ha egyenlőre csak kamatozó kötvények formájában is — valóban igen nagy összegeket állapítottak meg. Községenként ennek értéke a következő volt 108 : 163. Magyar Törvénytár. 1872:VIII. tc. 33—34. §. Iö4. Für Lajos: A majorsági zsellérkérdés ... i. m. 471. p. 165. Magyar Törvénytár. 1888:XXXV. tc. 1—2., 53. §. A jogokon, beltelken s az épületen kívül a bérleményhez tartozó külső földekre kötött bérleti szerződések érvényét a törvény érintetlenül hagyta. 166. Uo. XXXVI. tc. 3., 19. §. 167. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 156/1881. 168. Uo. 94/1892.
