Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek
A másik nagykiterjedésű bérleten, a Nagyszentjános-pusztain két birkaistálló, egy ökör- és ló- (közös épületben) és egy gulyaistálló; Bogláron két birka- és egy ökör-, Magyaralmáson ugyancsak, Ászáron egy birka-, egy lóés ökör- s egy kocsiszínből átalakított tehénistálló, Császáron ugyanez tehénistálló nélkül, Nagyigmándon három birkaistálló állt egy-egy ló- és ököristálló mellett. Az egykori számadó a falazatukat „kemény"- és „kevert"-nek írta, tetőzetük többnyire nád vagy fazsindely, s csak elvétve cserep. A gazdasági épületek alapján nem nehéz arra sem következtetnünk, hogy az állattartás ekkor valamennyi nagybérleten — miként a csákvári gazdaságban is — kimondottan extenzív jellegű volt, s az állomány törzsét — mint 100 évvel korábban — a hatalmas birkanyájak alkották. A szarvasmarhatartás — amint ez az istálló („gulya") típusából kitűnik — ahol volt is, még mindig a félszilaj keretek közt mozgott. A haszonmarha alig-alig játszett szerepet az igásmarhatartás mellett: nem egy olyan bérgazdasága volt az uradalomnak, ahol a ló- és ököristállón kívül egyetlen egy gulyavagy tehénistálló sem állt. A tartásmód extenzív jellegére utal a pajtáknak s a csűröknek, következésképp a takarmányozásnak a hiánya is. Továbbmenően ez viszont éppúgy, mint az állattenyésztés egész struktúrája arra mutat, hogy a kapás- és takarmánynövények termesztése igen-igen kezdetleges fokon állhatott, vagy éppenséggel nem is nagyon létezett. A növénytermesztés tehát a nagybérleteken •— csakúgy mint száz évvel korábban — főként és csaknem kizárólag a gabonaneműekre korlátozódhatott. Feltételezésünket — mint látni fogjuk majd — más természetű források is megerősítik. A gazdasági épületek bővülése és a gazdálkodás jellege A gazdasági épületek összetétele csak lassan változott és bővült, a kölcsönös idegenkedés, tartózkodás a nagyobb beruházásoktól, az örökös egymásra várás miatt úgy tűnik, hogy mindig csak a gazdálkodás jellegének megváltozása után kullogott. Az 1860-as években egynémelyik bérlőnek már eleve úgy adták át a bérletet, hogy oda az uradalom „semmiféle épületeket emelni nem fog". 80 Vontatottan haladt előre az új majorok, telephelyek felállítása is. Magyaralmás bérlőjének csak többszöri kérése után szánta el az uraság végül magát, hogy a „külső tagon" ökör- és birkaistállót építtessen. 87 A szendi major bérlője 1867-ben azzal próbálta ököristálló, nyolc családos cselédlakás és egy szénapajta megépíttetésére rábírni az uraságot, hogy ha kérését nem teljesítenék, a bérletre legközelebb csak három évre lenne hajlandó vállalkozni. 88 Az 1870-es és 1880-as években azután egyre több a panasz az „elhanyagolt, romladozott állapotban", „a dűlőfélbe levő majori ökör- és lóistállók"85. Uo. I860. 86. Uo. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 128. p. 1865. 87. Uo. 299. p. 1867. 88. Uo. 299. p. 1867.
