Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek
ra, s mind sűrűbben és sürgetőbben kérik a bérlők azoknak újjal való felcserélését. 89 Az uradalom azonban még mindig szűkmarkú, továbbra is vonakodott újabb épületeket emelni. Ha már a helyzet tarthatatlanná vált, új helyett akor is inkább egy-egy generális átalakításba ment bele szívesebben. Ritkán volt olyan nagylelkű, mint a Magyaralmást bérlő Kégl Györggyel — aki országgyűlési képviselő lévén, egyébként is kivételes bánásmódban részesült — és a gönyűi Magyarival szemben. Az előbbi még az 1870-es évek közepén 50 férőhelyes jármosökör-, 40 férőhelyes cselédmarha- és 1200 férőhelyes birkaistálló építését kérte az igazgatóságtól. A jelentős volumenű beruházásokhoz mindössze 5 ezer forintot ajánlottak fel, az említett épületeket azonban — válaszolta Kégl — „aestétikai érzékemnek és az uradalom érdekeinek megfelelőim — solid — 5000 forintért felállítani képes nem volnék; a magaméból pedig beleölni csak egy garast is hajlandó nem vagyok; — építkezési vállalkozó lenni szinte nem óhajtok." 90 Magyari Lajos egy új ököristálló felépítését kérve arra hivatkozott, hogy az említett években a kültagon (mivel a mezei munkák végzése ,,a homokos járhatatlan talajon igavonóim tönkretétele nélkül lehetetlenné válván") saját költségén állított fel egy-egy új majorságot (,,hogy a végképp kimerült földeket mielőbb javíthassa"). Nyomatékkal utalt még a gönyűi földeket „végbeterítéssel fenyegető" futóhomokkal „erőin felül kifejtett" küzdelmes munkájára is. Magyari azután csak e különleges érdemei árán tudta elérni, hogy a gönyüi belső majorban 36 jármosökör számára („kívül-belül csinos és szolid") új istállót építsenek 188l-ben. ! " Jellemző azonban, hogy még mindig csak az igásállatállomány növekedése feszíti tovább a gazdasági építmények falait, s követel a régiek helyett vagy mellett újabb és nagyobb istállókat. Éppen ezért feltehetően a gazdálkodás korábbi jellege is csak annyit változott, hogy csupán az extenzív termelés határai tágultak tovább (fokozatos ugarelhagyás, gyep-, erdő- és legelőföldek feltörése), javult a talajművelés, de a növénytermesztés és állattenyésztés korábbi struktúrája lényegében véve változatlan maradt. Az általánosnak látszó kép egyszínű „mezőin" csak elvétve tünedeznek föl olyan jelek, amelyek a következő szakasz, az új fordulat irányába mutatnak előre. A szendi bérlő pl. az istállók mellé takarmánytároló pajták, máskor — mint a császári — új tehénistálló építtetését sürgette — rendszerint persze hiába. Még inkább új irányba mutat a tápszentmiklósi bérlő különleges kérelme, aki már az 1870-es évek derekán szeszgyár s mellette göbölyistálló felállításáért fordult az uradalomhoz. A két építmény között az összefüggés- ríyilvánvaló: a szarvasmarha-hizlalást elsősorban a szeszgyári melléktermékekre (malátacsíra, moslék) kívánták felépíteni. A nagybérlő mindkét kérését teljesítették, s a 7800 forintos beruházással felállított épületeket 1876-ban 89. Uo. I. D. 1. a. 154 1871; 156/1881; 364/1881. . :«V 90. Uo. 259/1876. 91. Uo. 156 1881. Az építkezés költségét 6 év alatt számították le a bérleti díjakból. 300
