Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek
Bérgazdaság Tiszta jövedelmi átlag Bérleti díj átlag Különbözet %-ban Bérgazdaság 1 kh után forintban Különbözet %-ban Gönyü 1,9 4,7 146 Kisszentjános 3,1 4,7 50 Forna-puszta 3,3 5,3 57 Ászár 3,4 6,6 94 Nagyszentjános 4,2 6,4 55 Nagyigmánd 4,3 8,0 96 Szák 4,7 13,3 185 Táp 5,1 10,6 104 Mezőörs 5,1 9,3 85 Tápszentmiklós 6,5 10,6 63 Szend 6,8 10,0 47 Tótréde 7,3 11,5 55 Magyaralmás 7,6 12,0 57 Ság-puszta 7,7 6,6 -14 felvételek során alkalmazott el- 75. táblázat. A kataszteri tisztajövedelem járások szerint annak csak egy és a bérleti M közötti különbözet bizonyos százalékát tükrözték a többnyire becsléseken nyugvó kataszteri értékek. 67 Másfelől a földbérleti díjakból le kell számítanunk az uradalom által fizetett állami adókat is. Pillanatnyilag azonban ezeket figyelmen kívül hagyva, a táblázat szerint jelentős különbség mutatkozik — az egyetlen ságpusztai bérlet kivételével — a bérleti díjak javára: öt esetben 100, illetőleg ennél is több, a többi 8 esetben pedig 58—80%-kal volt magasabb a kataszteri tiszta jövedelem értékénél. Számunkra azonban most nem a különbözet okai, hanem a különbözet arányai a fontosabbak. Ezek az arányok ugyanis — más eszközök híján — arra mutatnak, hogy az egyetlen ságpusztai és a legkisebb száki nagybérlet kivételével nem a bérbirtok nagysága, hanem sokkal inkább annak a fekvése és egyéb adottságai szabták meg az 1 holdra eső bérleti díjak összegét. Hiszen, ha nem is egyöntetűen és viszonylag tág határok között mozogva, de lényegében véve mégiscsak — a ságpusztain kívül a száki és gönyűi egységeket kivéve — a kataszteri tiszta jövedelem nagyságának arányában alakult a földjáradék értéke: ahol alacsonyabb volt az átlag, ott alacsonyabb volt a föld bérleti díja, és fordítva: ahol magasabb volt, ott ennek megfelelően nagyobb volt a földjáradék értéke. Igaz, hogy az állami adók jelentős részét az uradalom fizette, a bérlők terheinek vizsgálata kapcsán azonban utalnunk kell arra, hogy az állami adók másik részét viszont a bérlők vállaira hárították át. Már az abszolutizmus idején rájuk testálta a szerződés bizonyos adófajták fizetését, a kiegyezés után pedig, ahogy nagy tempóban emelkedtek s címleteikben szaporodtak az állami adók, egy-egy új adó kivetése alkalmával az uradalom mindig arra törekedett, hogy annak fizetését áthárítsa a bérlőkre. Ez a kötelezettség a század végén már igen tekintélyes megterhelést jelentett: a bérlők által viselt adóféleségek általánosságban évi bérüknek mintegy 10%-át tették ki. Terheiket növelte az épületek „jókarbantartására" vonatkozó kötelezettség, 1 amit eleinte — többnyire az uradalom által adott építőanyagokból — saját maguk a bérlők végeztek. Később azonban mindenfajta tatarozást magára' vállalt az uradalom, viszont ennek fejében az évi bérösszeg 1—4%-át követelte. A tűzkár elleni kötelező biztosítást — hasonlóan a tatarozáshoz — kez67. Für Lajos: Kataszteri felvételek ... . i. m. 159., 175—176. p.
