Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Parasztbérletek
Rajta kívül ugyanakkor még három helybeli akart tagja lenni a bérlő társaságnak. Közülük egyik éppen az a Kocsis Ferenc volt, aki a korábbi években a felvállaló vezetők közé tartozott. „Vagyonilag rendezett jó gazda — írta róla a kasznár —, s majori bérlete legutóbb az okból nem újíttatott meg, mert a jegyzőválasztásnál nemcsak az uradalom kívánságát nem respektálta, hanem az ellen nagy agitációt fejtett ki." Most azonban már „ezen eljárásáért kéri az uradalom bocsánatát és ígéri, hogy a jövőben hü követője lesz az uradalomnak. Tekintve, hogy a zsellérség vezetője — zárta le javaslatát a kasznár — és nagy befolyása van, a bérletbe való visszahelyezése szintén ajánlatos". Az újonnan belépni szándékozó Markó Mihályról ugyancsak azt írta, hogy vagyonilag rendezett jó gazda, s a „választásoknál az uradalmi kívánságokat respektáló, megbízható egyén". Nem így a harmadik helybeli kérvényező, aki „makrancos, akaratos egyén, az uradalom kívánságait választásoknál figyelmen kívül hagyja, agitáló parasztgazdapárti. Nős fia pedig notórius orvvadász", a bérletre tehát semmiképpen sem ajánlja. A tulajdonos magáévá tette a kasznár mindhárom javaslatát. 20 Nem ok nélkül firtatták ennyire — a vagyoni fedezeten túlmenően — a kisbérlők „politikai" magatartását: az erősen konzervatív (katolikus) beállítottságú s politikájában a meggyőződését kitartóan követő uraság ugyanis hasonló magatartást követelt közvetlen alattvalóin kívül bérlőitől, köztük a kisbérlőktől is. A majorsági zsellérbérletek A kisnemesi és a zsellérbérleteken kívül két kimondottan majorsági zsellértelepülésben tartották még fenn a kisbérleti rendszert. Gesztes és Kőhányás-puszta német ajkú lakóit még a XVIII. században telepítették a Vértes hegység egy-egy fennsíkjára. Miután 1848-ban ők sem szabadultak fel, viszonyuk feudális jellegét kisbérlői viszonnyá változtatták át. Gesztesen mintegy 40 majorsági zsellércsalád élt, a bérletükké lett zsellérföld 103 hold belsőségből, 442 hold külsőségből és a külön bérelt 285 holdas ún. bíborkai legelőből állt. 2 ' A legelőt nem számítva, egy-egy család bérleménye mintegy 8 kh volt. Kőhányáson 12 házas és 6 hazátlan (a század végén az utóbbiak száma már négyre apadt) majorsági zsellér 70 hold szántót és alkalmanként erdei legelőt kapott bérbe az uradalomtól. Külső és belsőség! bérlete azonban csak a házas zselléreknek volt, egyenként átlagosan tehát 6, illetőleg 4,5 kh-at béreltek. 28 A települések határa barna erdőségi eredetű, erősen kavicsos talajból állt 29 , s igen sovány termést hozott. A földek kataszteri tiszta jövedelme nem haladta meg a határukat körös-körül övező uradalmi erdőségekét. Ér26. Uo. I. D. 1. a. 534/1913. 27. Uo. P. 189. II. JE. 1860—1900. Gesztes. 28. Uo. Kőhányás. 29. M. M. A. VIII. Térképtár. Várgesztes és Vérteskozma. Talajismereti térképek.
