Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Parasztbérletek
téküket azonban tovább rontotta az a körülmény, hogy az erdei vadak a termésekben évről évre igen nagy pusztítást tettek. Részint a talaj silány minősége, részint a telepeknek egészében való majorsági zsellér jellege indíthatta arra az uradalmat, hogy a kisbérleti rendszert mindkét helyen továbbra is fenntartsa. Hiszen a bérföldek elvonása alapjában rendítette volna meg a településeket, kétségessé téve azoknak további fennmaradását. De lakóikat az uradalom önös érdekeiből sem lett volna célszerű szélnek ereszteni, minthogy a telephelyek felszámolásával az erdőgazdaságot egyik igen fontos munkaerőbázisától fosztották volna meg. A tőkés árutermelés polarizáló, a paraszti társadalmat is bomlasztó tényezői a kisbérlők társadalmában nem érvényesülhettek szabadon. Az uradalom kisbérleti poltikája Szendén csak az aprózódás folyamatát segítette elő, ezzel szemben Kőhányáson és Gesztesen útját vágta mindkét tendenciának. A zselléreknek bérbe adott terület globális nagysága egész korszakunkban változatlan maradt, az uradalmi erdőségek koszorúja természetes gátat vont a határok további tágítása elé. Az uradalom azonban az ily módon állandósult határok keretei között nem engedte meg, hogy a kisárutermelés rétegező erői működésbe lépjenek. Sem Gesztesen, sem Kőhányáson egyetlenegy esetben sem járultak hozzá ahhoz, hogy egy-egy kisbérlet nagysága hagyományozással vagy más úton-módon tovább osztódjék, vagy az egyik a másik rovására tovább növekedjék. így azután mind a kisbérlők száma, mind pedig az egyéni bérletek nagysága az egész korszakon át változatlan maradt. Ez a kisbérleti politika azonban nemcsak a társadalmi rétegeződés folyamatát állította meg, de gátat emelt a települések további fejlődése elé is. A nagybirtok tehát még ily módon is megmerevítette a fennálló társadalmi és településbeli állapotokat. Bérleti feltételek A bérleti időtartam valamennyi törpe- és kisbérletnél általában véve 3 év volt, amit a korszak második felében esetenként már 6 évre emeltek fel. A nyomásos gazdálkodás rendjéhez igazodó időtartam azonban, amint a paraszti földművelés kezdett kifejtődni a nyomáskényszer hálóiból, mind szűkebbnek bizonyult. A kisbérletek esetében viszonylag merevebben kezelt hároméves bérleti időtartam kapcsán másfelől hangsúlyoznunk kell, hogy az uradalom nem kismértékben késleltette is a folyamat előrehaladását, hiszen három év leforgása alatt csak a hagyományos nyomásos rendszer szerint lehetett gazdálkodni, keretei között a többéves vetésforgó-rendszerek nemigen voltak alkalmazhatók. A nyomásos gazdálkodás általánosan elterjedt voltára utal, hogy a föld egyharmadát a kisbérlőknek éppúgy, mint a nagybérlőknek az utolsó évben ugaron kellett hagyniok. Beke István csákvári lakos 1864-ben ..azon világos kijelentéssel" vehette át 6 holdas bérletét, „hogy a szerződési utolsó évben haszonbérlő ezen földterületnek egy-
