Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente

is utánna ment, az házok pedig el pusztult. — Félhelyes jobbágy ez előtt 4 esztendőkkel éjei minden cselédestül föl rakodván, el ment ; mivel pedig alattomosan történt el menetele, mink miért ment ell, nem tudhatyuk, hanem azt tapasztaltuk, hogy háza pusztán maradót, el pusztult. — Fél helyes jobbágy feleségének halála után attyafiaihoz ezelőtt 7 esztendőkkel ment lakni, az háza pedig el pusztult. — Gyalog soros jobbágy gyermekeinek szolgálatba menetelekkel ez előtt 3 esztendőkkel máshüve ment lakni és házát pusztán hadta. — Gyalog soros jobbágy ez előtt egy esztendővel házát pusz tulásra hadta és el szökött ; szökésének okát pedig mink nem tudjuk. — Gyalog soros jobbágy, mivel felesége az udvarban megverettetett és azzal el szökött, feleségét ez előtt egy esztendő vei követte és házát pusztán hadta. — Fél helyes jobbágynak halálával ez előtt 3 esztendőkel földes uraság által háza más jobbágynak adatott, mellybül ezen hasonlóképpen fél helyes jobbágy, mivel felesége az udvarban megverettetett, avval edgyütt mast lesz esztendeje, hogy el szökött, házában pedig földes uraságnak vinczellérje lakik. — Fél helyes jobbágynak halálával házát más jobbágy el foglalta, az magáét pediglen mint rosszabbat pusztulásra hadta. — Fél helyes jobbágy ez előtt 3 esztendőkkel, mivel dolgozni nem akart, el szökött; ennek házát egész helyes jobbágy meg szállotta, maga házát pediglen az földes uraság takács mester embernek árendába adta. Mind ezen el ment jobbágyoknak szántó földei mi közöttünk föl osztódtak és azokat magunk földgyeivel edgyütt használlyuk. 9. Mink örökös jobbágyok nem vagyunk, kik ezen helységet lakjuk, hanem azt tartyuk, hogy ha máshová kívánkoznánk menni lakájul, elmehetnénk. Datum Tápió Bicske, die 23. mensis Mártii 1768. A török ellen vívott felszabadító harcokban teljesen elpusztult; csak a XVIII. század derekán éledt újjá. 1760. évi adóösszeírásában (3 bírón és 2 cigányon kívül) a következők szerepelnek: 9 taksafizető (1 kovács, 2 molnár, 1 mészáros, 1 kocsmáros, 1 takács, 1 szűcs, 1 csizmadia, 1 asztalos) 52 jobbágy, 10 zsellér; 124 igásökör, 72 hámos ló, 82 fejőstehén, 216 fejős juh, 29 sertés; kenyérgabona 869, árpa 632, zab 214 p. mérő. 1 jobbágygazdaságra 2,3 jármos ökör, illetőleg 3,3 igásállat, 1 családfőre pedig 4,3 számosállat és 12,2 mérő kenyérgabona esett átlagosan. — Földesurai: Blaskovicsné, Kubinyi Sándor, Kubinyi Antal, Beniczky Farkas, Földváry Miklós és Ambrózy György. 1. Minekünk urbáriumunk nincsen, és itten lakásunk ideit ül fogvást nem is emlékezünk, hogy valamikor földes uraink által ollyas levél nékünk ki adódott volna. 2. Hajdani időben, de az esztendőt nem mondhattyuk, még akkori földes uraság adott volt ezen helységbeli lakosoknak Írásban bizonyos contractust, mellyben foglaltattak az jobbágyok adózásinak és robottyainak számjai. De azon contractusbeli levél, az kiknek ki adódott, gondatlan viselése miat széjel szakajtodot és hova, nem tudgyuk, el vetődöt. Ugyan azért tellességgel mit tartott magában, nem emlékezünk egyébre, hanem, hogy ez Bognár Paal biró + Molnár János törvény biró + Uj Tamás + Kiss Paal + Hajas Márton + Szűke Marton + Hajdú András + Harangozó István + Illés Lőrincz f Borotvás István + Palotai Gergely 4Vincze Paal + Balind István + Bencze János helységh nótáriussá m. p. [ Pecsét] Tápió Szent Mártony