Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék
mind ezeknek is az föntt mondott okbúl bizonyos napi-számát nem tudgyuk; és ezekkel is magunkat föl lőtte terhelteiteknek nem érezzük. Mi illeti Tihanyi urnák részit, szántást, vetést, kaszállást nem teszünk, hanem azok helyett más helyeken lévő jószágiban désma gabonával fuvarozásokat teszünk ; nem különben Pestre erdőnkbűi számára fát hordunk, úgy ha szükséges, más jószágaiban lévő épületire meszet vagy fát és más afféle szükséges materialékat szoktunk hordani. Ezen szolgálatok pedighlen Ebeczkre, Csalomiára, Berénykére, Ocsára 39 szoktak meg essnyi, és az olyassoknak ekkoráig szabott napjai nem lévén, bizonyos napi számát nem tudgyuk, melly okbul az menetelünk és viszsza jövetelünk is robottban nem számláltatott. Mindezeken kivül a gyalogok levelet is Pestre és más helyre szoktak hordanyi. 7. Ház-hely után való földgyeinkben termett mindenféle gabonából ekkoráig kilenczedet adtunk, ugy nem külömben az bor bál is; az régi szőlő-hegyünknek termésébűi kilenczedet, az uj hegynek termésibűl hetedet szoktunk adni, úgymint irttvány-földön építtetett szőlőhegybűl. E szerint tudtunkra más helységek is (mellyek nem curalisok) az kilenczedet föllül emiétett termésekbűi szokták meg adni. Kenderbűi désmát nem adunk, hanem a hellyett egész és fél helyes gazdák egy-egy zsákot szoktak adni, a zsellérek pedig hol 4, hol 5 fonttfonyást tesznek. Ajándékot sem kész-pénzben, sem más termésben uraságunknak nem adunk, adóinkat pedig már föllyebb meg mondottuk. 8. Puszta ház-helyeink nincsenek. 9. Minnyájan örökös jobbágyok vagyunk. Kis-Némedi helység bírája, Behány András + Coram me loci notario, Ignatio Mattyasovszky m. p. [ Pecsét] Szilágy (Püspökszilágy) 1683-ban lakott helység, s a visszafoglaló hadjáratban elszenvedett pusztulás után 1689re már ismét népes. 1715-ben 15 jobbágy és 2 zsellér lakja; 1720-ban 28 jobbágy, akik közül 25 rendelkezik (átlag 11,7 p. mérő) szántófölddel, 14 irtvánnyal, 25 réttel; a mezőn s a cserjésben legeltettek; az elpusztult szőlő helyébe ekkor kezdtek újat telepíteni. Földjeiket 2 nyomásban művelték, közepes esztendőben a vetőmag háromszorosának megfelelő terméssel számoltak. Ekkor már tiltotta a földesúr, hogy az erdőt — mint korábban — eladás céljából irtsák. 1728-ban csak 22 jobbágyot és 5 zsellért írtak össze, annyi szántófölddel, hogy 1 háztartásra 9,6 p. mérőnyit lehetett átlagban számítani. Utána már határozottabb fejlődés mutatkozott: az 1760-i összeírásban a következők szerepelnek: 3 elüljárón kívül 3 taksafizető (1 mészáros, 1 kovács, 1 kocsmáros), 40 jobbágy, 4 zsellér (köztük 1 takács és 1 fazekas); 112 igásökör, 86 hámos ló, 71 fejőstehén, 30gulyabeli marha, 3 méneses ló, 206 fejős juh, 47 sertés, 1 köpű méh; kenyérgabona 1507, árpa 382, zab 365 p. mérő, bor 362 akó; 1 pálinkaégető üst. Az igásökrökből átlag 2,8, az összes vonójószágból 4,9 esett 1 jobbágygazdaságra, a számosállatból 7,1, a kenyérgabonából átlag 32,1 mérő 1 családfőre. — Földesura a váci püspök. 1. Urbáriumunk nincsen, és nem is emléttyük, hogy valaha helységünknek urbáriuma lett volna. 2. Mostani adóinkat 5 esztendeje, hogy az mélt. uraságunkkal tett contractusunk szerint edgyenleőképpen füzettyük ; annak előtte pedig contractusunk nem lévén, mind adóinkat, mind pediglen jobbágyi robottáinkat bé vett szokás szerént tettük. 39 Csalomja (Kis- és Nagy-, Nógrád m.) akkor Hont, Berényke (Borosberény) és Ebeck (Obeckov, Csehszlovákia) Nógrád megyei községek. Ócsát ld. alább, 292. 1.
