Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
II. A paraszti vallomások a forráskritika mérlegén
szóban forgó területen, mely jó nyolc évtizeddel előbb még teljes egészében török uralom alatt sínylődött. A ma meglevő helységek közül 1768-ban még hiányzott Alsógöd, Áporka, Ceglédbercel, Csemő, Csévharaszt, Dánszentmiklós, Délegyháza, Dunavarsány, Erdőkertes, Felsőgöd, Felsőpakony, Gyál, Hernád, Inárcs, Kakucs, Kartal, Kőröstetétlen, Majosháza, Mikebuda, Nyáregyháza, Nyársapát, Örkény, Pusztavacs, Sződliget, Táborfalva, Tápiószőlős, Tatárszentgyörgy, Ujhartyán, Újlengyel, Újszilvás, Vasad és Vecsés — akkor ugyanis még puszták terpeszkedtek a helyükön, csak később alakultak községgé. Viszont 1768 óta megszűnt néhány helység különállása. Újból eggyé lett Vác, melyen 1742-ben püspök és káptalan megosztozott, s beléjük olvadt Kisvác, ahol eredetileg a püspökvárosból kiűzött protestáns jobbágyok telepedtek meg. Rákospalota, Cinkota, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr és Soroksár a főváros részévé lett, Pereg Kiskunlacházába, Dab Dömsödbe olvadt, Alberti és Irsa Albertirsává egyesült. Területnek s a helységek számának egymáshoz való viszonya szembetűnően mutatta, hogy a településhálózat erősen megritkult az évszázadok folyamán. A pusztásodás egy része nyilván még a Mohács előtti időkbe mutatott vissza, zömében azonban a törökkor terhes öröksége volt. Közvetlenül a török kiűzését megelőző időből a 94 helység közül (ti. a két Vácot Kisváccal egynek véve) 61-nek a létezéséről van tudomásunk. Három év múlva, 1686-ban a Pest és Buda visszafoglalásáért vívott küzdelem során ez a 65,9%-os arány hirtelen 3,2%-ra zuhan vissza: csupán 3 nagyobb település: Vác, Nagykőrös és Dömsöd mutatja az életnek valamelyes jeleit. Újabb három esztendő elteltével ismét 31 helységet lehet többé, de inkább kevésbé lakottnak mondani. A visszafoglaló háborút megelőző települési számot azonban csak a XVII. század végérc sikerül ismét elérni, s a 61-ből akkorra is csupán 57 éledt újjá, további 12 új gyökérből sarjadt. A Rákóczi-szabadságharccal ismét súlyos megpróbáltatásokkal teljes időszak következik: 69 végre úgy-ahogy talpraállt községből 48 lesz hosszabb-rövidebb időre (némelyik többször is) a pusztulás martaléka. 13 A teljes békesség helyreállta kell hozzá, hogy az 1768-ban fennálló helységek 77,9%-a is végleg meggyökerezzék, illetőleg népessé váljék. Annyi pusztulás után ezen a tájon — nem ritkán többször is — elülről kellett kezdeni az emberi élet legelemibb föltételeinek megteremtését. Minimális termelőerőkkel a legkezdetlegesebb módon indult meg a gazdálkodás, a külterjes állattartás jegyében: erre szorított a munkaerő s a felszerelés szűke, erre nyílt inkább lehetőség a messze táruló néptelen mezőkön. Amint megnőtt a népesség s megszaporodott az állatállomány, az újjáéledt települések lakói — éppen, mert az extenzív, szilaj állattartáshoz tágas legelő kellett — a pusztán maradt szomszédos területekre is kiterjesztették gulyáik, méneseik, nyájaik, kondáik járását. Lassanként versengés indult meg közeli falvak között a velük határos, sőt olykor távolabbi puszták birtokáért, hogy a legelőnek szűkében ne legyenek; így az a körülmény, hogy szélsőségesen extenzív állattartás mellett azonos számú lakosság eltartásához viszonylag igen nagy területre van szükség, fékezőleg hatott a puszták benépesítésére, új tele13 A megtelepülés idejére nézve Id. — maguknak a vallomásoknak visszautalásain kívül GALGÓCZY KÁROLY: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monograph iája. Budapest 1876 — 1877. I. 64 — 72. III. k., a községek neve alatt. - MAKKAI LÁSZLÓ: Pest megye története. Pest megye műemlékei, I. Budapest 1958. 122 — 31. — KOSÁRY DOMOKOS: Pest megye a kuruckorban. (Kny.: Pest megye múltjából.) (Budapest) 1965. 16-18, 30.
