Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

Bevezetés

Bevezetés Ez a kötet egyik gyümölcse annak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megértő támogatásával folyó tervszerű munkának, mellyel a Magyar Mezőgazdasági Múzeum agrármúltunk mindenfajta számottevő emlékét — legyen az munkaeszköz, egyéb tárgyi maradvány, ábrázolás, térkép, írott, nyomtatott szöveg, visszaemlékezés vagy élő szokás és hagyomány — feltárni, átfogón és rendszerezetten nyilvántartani s e szélesen megalapozott dokumentációs bázisra építve feldolgozni törekszik. A magyar agrártörténelem írásos forráscsoportjai közül külön hely illeti meg azokat, melyek térben nem csupán helyhez kötött jelenségeket rögzítenek, időben nemcsak múlékony, elszigetelt eseményekről adnak hírt, hanem a fejlődés tágasabb ívét is fénykörükbe vonják, tárgyban nem pusztán az életnek egy kiragadott oldalára szorítkoznak, s végül, de nem utoljára lehetőleg torzításoktól mentesen tükrözik a valóságot. Külön hangsúlyt érdemel: mennyire fontos, hogy az agrártörténelem nagyobb területet átfogó kútfőkre építsen, ne pedig helyileg korlátozott jelenségekből vonjon le messzeható következtetéseket. A sokszor falvanként változó természeti adottságok, mindenekelőtt a határ tágassága, a talaj termékenysége és megművelhetősége, domborzat, vízrajz és növénytakaró, a szántás-vetés, legeltetés, szénanyerés, kertkultúra, bortermelés lehetőségei, illetőleg korlátai, természeti csapások s az időjárás szeszélye erősen rányomták bélyegüket a parasztközösség gazdálkodására — kivált abban az időben, mikor még a természet erői alkották a mezőgazdasági termelés fő tényezőit, s belőlük megfelelő hasznot húzni, pusztító hatásaiknak gátat vetni még hiányzott a kellő emberi szorgalom, tudomány és találékonyság. S a történeti múlt sokszerü alakulása nem egyszer még tarkábbá formálta a helyi változatosságot: pusztulás és gyarapodás, a népesség szaporodása és fogyása, földesúri, egyházi és állami megterhelés, piac közelsége, közlekedési adottságok, nem-agrár jellegű kereseti lehetőségek: egytől-egyig eltérő színekkel járultak a természetadta formagazdasághoz. Szűkebb, helyi környezetből elősarjadó fejlődés ilyenformán bízvást tartalmazhat egyedi, szélesebb körben már nem jellemző, tipikusnak nem mondható elemeket, vagy olyanokat, melyek az adott időpontban a nagy egészhez képest visszamaradásnak, esetleg előreszaladásnak feleltek meg. Éppen ez ad különös jelentőséget az olyan forrásoknak, melyek, anélkül hogy a felületen maradnának, tágabb területet ölelnek magukba; amelyek alapján az egész