Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
mikor és hova tettzik, oda és akkor bátorságossan elmehetünk, mind magánk szabadságára nézve, mind pedig, hogy az földes araság is elmentelünket tilalmassá nem tette. Datum in oppido Czegléd, die 6-ta Mártii, 1768. Csipkó Istvány feő biró -f Ungvári János m. p. Lentai Ferencz m.p. Thot János m.p. Toht Pál m.p. Turi Pál m.p. tanátsbéli esküitek Lukátsy Ádám, Czegléd várossá hites nótáriussá m.p. [Pecsét] Abany 1683-ban még adózó helység, de aztán a töröktől visszahódító háborúban elszenvedett pusztulásból csak 1701-ben, majd a Rákóczi-kori viszontagságok után 1712-ben települ újjá. 1715-ben 18 jobbágyot és 5 zsellért írnak itt össze, 1720-ban 27 jobbágyot. Az utóbbiak közül 25-nek van (átlag 14,1 p. mérőnyi) szántója, 27-nek rétje; a legelő elegendő; a földet ugar beiktatása nélkül, évről évre zsarolják, így nyernek 1 mérő mag elvetése után hármat közepes termékenység idején. Nyolc év múlva már 56 jobbágyot tüntet fel az országos összeírás, egyenként átlag 18,3 mérő szántófölddel, mely már 2 nyomásra oszlik. A rohamos fejlődés tovább folytatódik a következő évtizedekben. 1760-ban már, túl a 3 elüljárón és 9 cigányon, 38 főre (1 bognár, 2 kovács, 3 molnár, 3 kocsmáros, 2 takács, 1 szűrszabó, 2 szabó, 1 gombkötő, 1 szűcs, 7 csizmadia, 1 dohánykészítő, 1 asztalos, 2 görög boltos, 1 zsidó, nemkülönben 10 juhász, akik 705 birkával rendelkeznek) vetnek ki taksát, 292 jobbágyra és 42 zsellérre (köztük 2 takácsra, 1 szűcsre, 1 csizmadiára, 1 gazdag paraszt szolgájára, 21 uradalmi cselédre) adót; kimutatott állatállományuk és termésük: 1177 igásökör, 598 hámos ló, 795 fejőstehén, 398 gulyamarha, 3675 juh, 274 sertés, kenyérgabona 9752, árpa 10 959, zab 1429 p. mérő. 1 jobbágygazdaságra 3,9 jármos ökör, illetőleg 5,7 igásjószág, 1 családfőre pedig 9,2 számosállat és 26,2 mérő kenyérgabona esett átlagosan. — Mezőváros, földesurai : Balogh Jánosné, Balogh József, Baross György, Batta Bálint, Bencsik József, Bogyay János, Csák Imre, Csúzy Gáspár, Gál Elek, Gyömörey József, Hartvik József, Nagy Jánosné, Eördögh Pál, Tallián Antal <és Ferenc, Török András, Vörös Antal, László és Sándor, Vörös Mózes örökösei. 1. Nékünk urbáriumunk nincsen, emlékezetünkre nem is volt. 2. Hajdani lehetős hogy kezdődött, de miulta emlékezünk, már mi időnkben folyamotban lévő szokás mellett akkoron élő földes urunknak minden külön kenyeres jobbágy, az kinek külső kert helye 191 volt, egy nap kaszált, kaszállását fölgyüjtötte, föltakaritotta, behordotta és önnön rétyin kaszált egy szekér szénát adott; aki penigh meg nem adhatta fölötte száraz esztendőkben, vagy ha volt is, de megadni nem kívánta, 3 ft-ot érette fizetett. — Ezeken kivid szekerezéssel, kocsizással, lóval, gyalogul, hova és mikor földes urunk rendelte, oda és akkor szolgáltunk. — Adóban penigh 60 ft-okat eleinte fizettünk, melly adónk szaporodásunkra nézve idővel apródonkint szaporodott ugy annyira, hogy az pestises mult idők 192 után 600 ft-ra nevekedett. — Az földes uraságnak tartozó más adózás is volt, 12 ft-bul álló, mellyet minden házas gazdának meghalálozásával özvegye vagy gyermekei tartoztak le fizetni. — Az helséghben földes urainknak fönt álló vendégfogadója mellett magunk korcs191 A határ távolabbi részein elkerített, szénatermelésre és állatteleltetésre szolgáló ún. mezei kerteket érti, melyekből azután a tanyák fejlődtek. Külön kenyeres: önálló háztartással és gazdasági üzemmel rendelkező. 192 A Rákóczi-kori járvány után 1738 és 1742 között tett ismét a pestis szörnyű pusztítást az országban.
