Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke
időiül fogva mélt. gróf Koháry Miklós földes urunk részén lakos jobbágyok egyenként meszet vitelben, vályok hordásban három lovu kotsival 5 napokat, eleség vitelben három lovu kocsival nyomtatáskor 2 napokat, árpa vitelben őszei 4 napokat három lovu kotsival, vesző, tövisnek hozásában őszei három lovu kotsival 3 napokat, szalma hordásban, vontatóban télen 2 lóval 6 napokat, trágya hordásban 4 ökrü szekérrel télen 2 napokat; gyalogok majorság mellett 20 napokat menet és jövetellel edgyütt szolgáltak. — Mélt. gróf Eszterházy Károlyné uszonyunk részin lakos jobbágyok egyenként vonatóban tavaszai és nyáron négy lóval 6 napokat, dohány, kender vitelben őszei három lovu kotsival 2 napokat, trágya hordásban hat s négy ökrü szekérrel, 2 lovu kotsival 2 1/2 napokat; majorság mellett gyalogok fél 106 napokat szolgáltak menet s jövetellel edgyütt. — Mélt. gróf Styrum földes urunk részin lakos jobbágyok egyenként 6 ökrü szekérrel, három s két lovu kotsival tégla hozásban s épülett mellett őszei 5 napokat, trágya hordásban 4 ökrü szekérrel télen 4 napokat, eleség vitelben őszei négy lovu kotsival 6 napokat ; gyalog stálló mellett őszei 9 napokat menet s jövetellel edgyütt szolgáltak. 7. Szomszéd helységekben az jobbágyok önön földes uraiknak 9-det adnak földi terméseikéül. Mink is miolta emlékezünk, mindenkor búzabul, árpábul, zabbul, káposztábul, kenderbül, lencsébül, borbul, bárány okbul 9-det adtunk ; vagyon azomban határunkban némelly részében szántó földünk, azokban termet jószágbul hetedet szoktunk adni emlékezetünk idejétül fogvást mélt földes uraságnak. Elől számlálónk mind pinzbeli, mind konyhára való adóinkot ; azokon kívül vagy tartozás vagy ajándék név alatt mélt. földes uraink ez ideig tőlünk semmit nem kívántak. 8. Helységünkben egy puszta házhely tanalkozik, mellybül az jobbágy ez előtt 10 esztendőkel ki holt, földei pedig több jobbágyok között föl osztódtak. 9. Mink örökös jobbágyoknak magunkat nem tartyuk, hanem ollyanoknak, az kik más helységekben is el mehetnek lakni. Datum Saagh, die 18. Mártii, 1768. Kis István főbiró + Pálinkás Matyas törvény biró + Gulyás András esküt + Varalyai Lászlló helység nótáriusa, m.p. [Pecsét ] Uri A törökkor utolsó idejében fennállt; a visszafoglaló hadműveletek során vált elhagyottá. 1689-ben újra felveszik az adóösszeírásba, s attól fogva csak a Rákóczi felkelés alatt néptelenedik el egy időre megint. 1715-ben 45 jobbágyot és 4 zsellért jegyeznek föl itt. 1720-ban 58 jobbágyot, akik közül 46 bír szántóföldet (átlag 11,0 mérő gabonával bevethetőt), 7-en irtványt, 33-an rétet, s mind számottevőbb a szőlő is; a jószág legelőjéül Farkasd és Bille pusztát bérlik; az elvetett mag 3—4 1/2-szeresen fizet. A következő, 1728-i országos összeírás 56 jobbágyról, 9 zsellérről és 2 mesteremberről tud, átlagban egyre-egyre eső 5,8 p. mérőnyi szántófölddel. 1760-ra a családfők száma (a 3 elüljárón kívül) 3 taksafizetőre (1 kovács, 1 molnár, 1 mészáros), továbbá 80 jobbágyra és 10 zsellérre (akik között 1 szűrszabó és 1 csizmadia is található) növekedik; összes jószágállományuk 207 jármos ökör (ebből 4 „uzsorás"), 161 igásló, 128 fejőstehén (ebből is 1 „uzsorás"), 21 meddő tehén, 41 gulyabeli marha, 9 méneses ló, 244 fejős juh, 50 sertés, 21 köpű méh; termett 1876 mérő búzájuk, 1124 mérő árpájuk, 742 mérő zabjuk, 237 akó boruk; adó alá esik végül 4 pálinkafőző üstjük is. Átlagban ekkor 1 jobbágygazda106 A „fél" előtt nyilván még egy számnak kellene lenni.
