Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke

C) TÁPIÓSÁP VIDÉKE Ecser A török hódoltság utolsó szakaszában pusztán áll. 1699-től újjáéled, ám a Rákócziszabadságharc alatt egy időre megint lakatlanná válik. Az 1715-i országos összeírás 8 jobbágyról és 3 zsellérről tud itt; az 1720-i 20 jobbágyról, kik közül 1 l-nek van (átlagban 18,3 p. mérőnek megfelelő) szántója, az újonnan ültetett szőlőhegyen 2-nek szőleje; rétjük semmi, legelőjük kevés, úgyhogy mindkettőt pénzen kell szerezniük. A szántóföld, melyet 5 évvel előbb még ugartartás nélkül zsaroltak, most már 2 nyomásra oszlik, s az elvetett magot közepes esztendőben háromszorosan fizeti vissza. 1728-ban már, ha helyes az összeírásnak ez az adata, 3 nyomásban művelik a földet, s a 20 jobbágynak és 13 zsellérnek átlag 6,3 p. mérőnyi jut belőle. További fejlődés tapasztalható 1760-ban, amikor is a 3 elüljárót csak megnevezve, adókivetés céljára a következőket írják itt össze: 3 taksafizető (1 mészáros, 1 kovács, 1 kocsmáros), azután 58 jobbágy, 4 zsellér és 1 rideg, akik közül 1 takács is egyúttal; 138 igásökör, 147 hámos ló, 139 fejőstehén (ebből 2 „uzsorás"), 1 meddő tehén, 39 gulyabeli marha, 4 ménesbeli ló, 368 fejős juh, 44 sertés, 4 köpű méh, 1566 p. mérő őszi gabona, 514 mérő árpa, 498 mérő zab, 131 akó bor. Jármos ökörből ekkor 2,4-et, igásállatból 4,8-at lehetett számítani 1 jobbágygazdaságra, számosállatból 7,8-at, kenyérgabonából 23,7 mérővel 1 családfőre átlagosan. — Földesúr: gr. Grassalkovich Antal. 1. Urbáriumunk most nincsen, se az előtt nem volt soha is, hanem volt intermalis contractussunk mostani mélt. uraságai, melly még 1728. esztendőben adatott volt, a midőn ezen hellységet merő puszta formán szerzetté. 2. Az adónk valamint az előtt, úgy most is emiitett contractus szerint szedettetik ecséri határunkbúi. De robottbéli szolgálatunk s kötelességünk is meg szaporitatott, mert Herédi nevezetű tisztartóságában ecseri határunkban az uraság táblái 3 vetőre ki szabatatván, azokat kölletet szántanunk, bé vetnünk és föl aratnunk. 3. 1728-ik esztendőben tett contractus szer ént 60 ft-ot fizettünk, és azon felül a plébános számára 90 ft-okat; s ezen fizetésben eddig állandó képpen tartattunk. Ezen kivül culinárékat esztendőnként praestalunk, ugy mint: vajat iczét nr. 64, tojást nr. 500, tyúkot nr. 300, ludat nr. 12. Ezeknél egyebet semmit sem adunk. 4. Köz javunknak mondhattyuk, hogy régenten volt mind az előbbeni, mind a mostani uraságnak majorsága földgyei és szölleje is, mellyet mi müveitünk, de az mostani mélt. uraság szaporítani kívánván bennünket, mind az majorságbeli földeket, mind a szőlőt ingyen közénkbe osztotta; egyedül juhokat tart határunkban. — Vagyon mészárszékünk, mellytül 20 ft-ot az uraságnak árendát fizetvén, köz szükségeinkre hasznát vészük. — Mivel pedig