Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

II. A paraszti vallomások a forráskritika mérlegén

kútfők nagy többsége —, vajon azok a falu egész népének álláspontját képviselték-e? Tudjuk, ekkor a parasztság differenciálódása — bár a termelőerők fejlődéséhez s kivált az árutermelés kibontakozásához képest helyenként más-más mértékben — meglehetősen előrehaladt már. A falu társadalmán belül feszültség jött létre gazdagabb és szegényebb rétegek között, több rendbeli ellentét, mely a közösség összetartását megbontva, a paraszti osztályharc erejét fékezte. A község vezetését rendszerint a módosabbak sajátították ki maguknak, a szegénység érdekeinek háttérbe szorításával; s mivel a földesúrnak több-kevesebb beleszólása volt a bíró megválasztásába, az elüljáróság, szemben a kisemberekkel, az uralkodó osztály iránt gyakran fejbólintó, megalkuvó magatartást tanúsított. Ha tehát az uraság nem akart a vallomástétel során, nyílt színen vitába keveredni jobbágyaival, előtte még találhatott rá módot, hogy hitegetéssel, rábeszéléssel, ha kellett: „szelíd" nyomással is elejét vegye a bíró s esküdtek által adandó válaszok hátrányos következményeinek. Nehezebb volt arra bírni őket, hogy a hagyományos gyakorlattól eltérően teljes birtokállományukat felfedjék, hiszen ettől függött a terhek megállapítása ; kétélű dolog is, hisz nem egy földesúr arra spekulált, hogy ami földet jobbágyai eltitkolnak, arra majd szépen ő teszi rá kezét. Az már azonban egyértelműen érdekében állt, hogy a földesúri tartozások enyhébb, megszépített formában kerüljenek a vallomások jegyzőkönyvébe. Am ha hajlott is erre a község elüljárósága, efféle tendenciák érvényesülésének nem volt sima az útja. A gazdag parasztok ezúttal nem intézhették maguk között, suba alatt a község dolgát, mint egyébkor szokták, nem válaszolhattak egészen a maguk szája íze szerint a feltett kérdésekre. Először is a megkérdezettek között a bírón s esküdteken kívül előírás szerint ott voltak a falu vénei is, akik, legalább részben, nyilván a szegénység sorából adódtak. Másodszor, ami sokkal fontosabb, a kérdezetteknek a többiek jelenlétében kellett bevallást tenniük. A válaszadáshoz a magisztrátuson kívül kívül a jobbágyokat mind egybe kellett hívni,

6 s így a módosabbak nem vonhatták ki magukat a többiek ellenőrzése alól, hisz az egész eljárás közben a falu kevésbé magabíró, elesettebb népének gyűrűje vette őket körül. Valójában ez a szinte népgyűlés jellegű háttér, a falu közösségének együttes szereplése ad e dokumentumoknak sajátos színt, egyedülálló jelentőséget. Már maga a szállongó hír, hogy a királynő az úrbér rendezésére készül, feszült, itt-ott mozgolódásban kirobbanó várakozással töltötte el a parasztságot. Annál is inkább, mert a földesúri felsőség harapófogója fokonként oly szorosra zárult a nép mindennapi élete körül, hogy a szegény ember fölfelé tekintve már csak az uralkodó osztály hatalmi szervezetébe ütközött minduntalan, egész látóhatára ennek korlátai közé szorult. S most egyszerre váratlan rés nyílt ennek a hálónak sűrű szövedékén. Szinte a hirtelen felismerés erejével hasított a paraszt tudatába, hogy immár van pártfogója közvetlen kizsákmányolóival szemben, s az a náluk erősebb hatalom, melyről eddig csak a megterhelés révén : adón és katonaságon keresztül szerzett tudomást, egyébként pedig valami fényes, elérhetetlen magasságban lebegett fölötte : meghökkentő módon hajlandó törődni is a szegény emberrel, meghallgatni nyomasztó gondjait, sőt be is avatkozni érdekében. 6 „Exequentes... in facie bonorum regulandorum judices et juratos praevie juramento adstrictos, aliis quoque convocatis, ad novem puncta examinent." PAULY i.m. 436. 2