Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
II. A paraszti vallomások a forráskritika mérlegén
Szokatlan volt már maga az alkalom, hogy a jobbágynép végre egyszer kiönthesse szívét — ilyen lehetőségre a legöregebbek sem emlékeztek. Az meg egyenesen példa nélkül állt a paraszt tudatában, hogy királyi parancsra csak az egyik érdekelt felet, méghozzá őt, az elnyomott, jogokból kisemmizett, emberszámba is alig vett szegény embert kérdezik meg földesurához való viszonya, kizsákmányolójától eredő megterhelése felől. S a páratlan alkalom jelentőségét a nép szemében még felfokozták a szinte ünnepélyesnek mondható külső formák, melyek között ez az egyszeri esemény végbement. így: a bizottság jöveteléről szóló előzetes híradás; a faluközösség tagjainak egybehívása; a vallomástevők szokottnál nagyobb hangsúlyt nyert eskütétele; földesúri beavatkozás elhárítása; az anyanyelven lejegyzett válaszok visszaolvasása; a véglegesítésükhöz szükséges helybenhagyás; s hogy hitelességükhöz a bíró s az esküdtek aláírása (keresztvonása), illetőleg a község pecsétje kellett, a szolgabírónak s esküdtjének aláírása és pecsétje — ugyancsak nem mindennapi dolog! — arra nem volt elegendő. Ez újszerűség erejével ható körülmények a megszokottság állóvizébe már-már belesüppedt nép előtt felfokozott méretekkel vetítették ki s a rendkívüliség jegyeivel ruházták fel az egész jelenetet. Kérdésfeltevés és válaszadás körül pattanásig feszült a várakozás fojtott légköre, s ennek hatása alól a bíró és társai sem vonhatták ki magukat. Ilyen környezetben, maguk mögött tudva a szegénység fenyegető tömegét, a közösség ellenőrzését, a hangadó módosabbak sem tudták szabadon érvényre juttatni érdekeiket; minden hatóerő arra irányult, hogy a paraszti megnyilatkozások, élvén a kínálkozó alkalommal, minél hívebben s igazabban feltárják a falu népének valóságos helyzetét. Az adott körülmények között, állam és földesurak között folyó küzdelemben a királynő merész, de utólag sokban beigazolódó elhatározással nyúlt az uralkodó osztály feje fölött le egészen a jobbágyságig s indult ki könnyítő-szabályozó reformjában annak vallomásából. Az utasítások váltig hangoztatták, hogy e paraszti válaszok adják a fölöttébb szükséges alapot az Urbárium bevezetéséhez; hogy bennük gyökerezik, e legszélesebb fundamentumon épül minden további eljárás, az úrbérrendezés egész menete, hogy rájuk fog mindenben visszautalni a felsőbb felülvizsgálat is — azért e vallomásokat a lehető legnagyobb gondossággal és pontossággal kell kivenni s rögzíteni. 7 Azt akarták biztosítani mindenképp, hogy a belőlük adódó helyzetkép tisztán, torzítástól mentesen jusson el az uralkodóhoz. S ahol az eljárás valóban hozzájuk igazodott, a felvett jegyzőkönyvek általában megfeleltek a jobbágyság álláspontjának. Eredeti szándék és tényleges megvalósulás azonban ebben az esetben sem fedte teljesen egymást. Úri mesterkedés helyenként már a 7 „... Unius loci examen et connotatio ad novem puncta prout et conscriptio, veluti fundamenta ad débite introducenda urbaria perquam necessaria, per omnes exequentes magistratuales eo insimul conventuros in praesentia eorundem cumque ipsorum sollicita ac vigilante manuductione débite peragantur. .. Quia vero maximum fundamentum in praeattactis novem punctorum fassionibus et examinibus reliquarum ad introductionem urbarialis regulationis pertinentium operationum radicaretur. .., maxima punctualitas et circumstantialis accuratio in hoc novem punctorum opère observanda tantopere desiderantur, cum iste labor sit, in quo reliquae operationes veluti in radice et fundamento superaedificantur, inque omnibus altioribus revisionibus quoad omnes urbarialis momenti operationes ad hunc novem punctorum laborem semper omnino recursus fieri debeat." PAULY i.m. 407 — 9. — „Regulatio urbarialis exordium sumsit ab examine colonorum secundum ilia 9 puncta, quae. . . omnia in se continent, quae statum (tunc) praesentem correlationis et nexus inter dominum et subditum intercedentis concernunt. Est igitur hoc examen basis et fundamentum totius regulationis urbarialis." PFAHLER i.m. II. 5.
