Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék
teremnyi; úgy az gyalogoknak és fél házhelyeseknek azon rétekben annyi szénájuk meg terem. Irtvány réttyeink is vannak, de azok edgyenettlenek lévén, kinek több, kinek kevessebb szénája szokott azokon teremni. Sarjút a falu alatt egyedül edgy darabon szoktunk kaszálni, és ottan edgy egész ház-helyes gazda, midőn jó esztendő vagyon és tilalmaztatik, fél kocsival meg kaszálhatunk ; a többi réttyelnkén tellyességgel sarjú nem terem. 6. Contractus mellett lévén, nem robottálunk, kivévén magunk meg eggyezésével esett contractusunk mellett: határunkban lévő mélt. uraságunknak erdeiben esztendőnként 146 öli fát szoktunk vágni, és azt Váczra az uraság kertjében, midőnn alkalmatos ideit láttyuk, esztendő által hordgyuk. — Nem külömben ugyan ezen contractusunk szerént hozzánk közel lévő mélt. uraságunk Penczi pusztáján edgy darab réttyit két nap meg kaszálván, áztat szoktuk föl gyüiteni és szekereinken Váczra hordani ; ugy azon réten teremni szokott sarjút is maga ideiben kasszáljuk és Váczra hordgyuk. Szüreti alkalmatossággal ugyan azon contractusunk mellett 50 szedő-gyermeket vagy azok helyet 25 alkalmatos szedő-férfiat szoktunk adni, a kik 4 nap szokták azon munkát tenni. — Ezeken kivül nem annyira kötelességbül, mint eönnön magunk jóvoltábul mostani contractusunk mellett Nagy-Szálipusztárul Váczra, az uj templomnak tsinálására esztendő által közönségessen 9 öli követ (mellyet a mélt. uraság más külsőkkel vágattatt) szoktunk hordani. Ezeken kívül semmi egyébb robottákat nem teszünk. 7. Emlékezetünktűi fogvást minaenkoron őszi és tavaszi gabonábúl, borbúi, bárányból, káposztából szoktunk kilenczedet adni. Kenderbűi (a mint föllül emiétettük) semmi désmát nem adunk, hanem a hellyett kiki közülünk föllyül irtt mód szerint edgy-edgy zsákot adunk. E szerént más helységek[ben] is ezen nemes vármegyében, a mennyire tudtunkra vagyon, az lakosok a kilenczedet szokták adni. Ajándékot semminéműt az uraságunknak nem adunk, az adóinkat pedig már föllyül meg mondottuk. 8. Puszta ház-helyek helységünkben nincsenek, sőt inkább naponként szaporodunk. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Pintér Mihály, Szilágyi helységnek fő bírája + Coram me Martino Takács, loci eiusdem iurato notario m. p. [Pecsét ] Püspök Hatvan 1683-ban adófizető helység, a következő időben elpusztul, 1689-ben újra lakott. 1715ben 21 jobbágyot írnak itt össze; 1720-ban 30-at, akik közül 27 bír szántóföldet (egyreegyre átlag 11,9 p. mérő jut), 12 irtványt, 26 rétet, az újonnan telepített szőlőhegyen 12-en szőlőt; legelőnek az erdős-bokros részeket használják. A 2 nyomásra osztott szántóföld közepes évben 1 elvetett mag után 3-at ad. 1728-ban már 35 jobbágyot, 3 zsellért és 1 mesterembert említenek, 1 háztartásra átlagban számítható 14,0 p. mérő szántófölddel. A gyarapodás jelentős ütemben folytatódik a következő évtizedekben: 1760-ban összeírnak 3 elüljárón és 3 cigányon kívül 4 taksafizetőt (1 mészáros, 1 kovács, 1 molnár, 1 kocsmáros), 74 jobbágyot és 5 zsellért, akik között l bognár, 1 kádár és 1 takács is van; 106 igásökröt, 119 hámos lovat, 115 fejős- és 3 meddő tehenet, 67 gulyamarhát, 6 ménesbeli lovat, 375 fejős juhot, 59 sertést, 8 köpű méhet; őszi gabonát 1602, árpát 351, zabot 476 p. mérőt, bort 67 akóval; 5 pálinkafőző üstöt. 1 jobbágygazdaságra ekkor 1,4 igásökröt, illetőleg 3,0 vonójószágot, 1 családfőre 5,6 számosállatot és 19,3 mérő kenyérgabonát lehetett számítani valamennyiük átlagában. A régebbi lakosság anyagi helyzete azonban kedvezőbb volt ennél; az arányokat ti. lerontotta az a 15 családfő, ki csak 1—8 éve költözött be a Németbirodalomból (frank, sváb földről, a Pfalz-ból) és Ausztriából: nekik ugyanis együttesen sem volt többjük 17 hámos lónál, 7 fejőstehénnél, 1 gulyabeli
