Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
"könyvében 108 a mezőgazdasági tárgyak múzeumi gyűjtésének első gondolata is jelentkezett. Azt javasolta, hogy ,,a legczélerányosabb földmívelési és gazdasági szerszámokat, gépelyeket" a földesúr vagy a község vegye meg, azokat munka után a gazdatiszt vagy a bíró gondjaira bízva, hozzáférhető helyen állítsák fel, és minden község tanítója vagy jegyzője köteles legyen a falu ifjait a gépek, szerszámok használatára oktatni. A Gazdasági Egyesületnek pesti raktárában régi és új szerszámok, gépek, gépmodellek ingyenes bemutatását, egyben egy modellkészítő műhely létesítését is javasolta. A javaslat indokoltságára utal, hogy a Gazdasági Egyesület kiadásában megjelent, nagyon népszerű „Gazdasági Kistükör, tanuló s olvasó könyv falusi ifjúság számára" még az ötödik kiadásában is (1845.) panaszkodott az elmaradott nyomásos gazdálkodás miatt, s megállapította, hogy ,,a széles hazának legnagyobb részét gondtalan együgyűség parlagon hevertetni", de a könyvben szó sem esett arról, hogy a vetésnek más módja is van, mint a kézzel való szórás. A Gazdasági Egyesület tartott ugyan minden évben a pesti Medárd-napi vásárkor „állatmutatási és műszer kiállítási szemléket" a Köztelken, de pl. az 1840. évin egyedül a bicskei Batthyány-uradalom állított ki három újdonságot: egy javított Zugmayer-ekét, egy vasboronát és egy sorvetőgépet. 1841-ben ekéken kívül egy hohenheimi repcevetőgép és egy Ugazy-féle kukoricavető volt látható a „gazdasági erőművek" kiállításán. 109 A Magyar Iparegylet által, Kossuth Lajos „alválasztmányi elnök" irányításával 1842-ben rendezett első magyarországi iparkiállításon, a hivatalos jelentés szerint, mindössze egy kukoricavető képviselte a hazai vetőgépgyártást, amiért Szijj Sámuel „pesti erőművész" dicséretben részesült. A bírálat összehasonlította Szijj mezőgazdasági gépeit a külföldiekkel, és javasolta, hogy a magyar mester „minden alkatrészek szabatos összeillesztésében s így szilárdságban s állandóságban ... (a külföld) hasonló műszereit a lehetőségig megközelíteni" igyekezzék. 110 A magyar mezőgazdasági gépipart a takarmányelőkészítés néhány gépén kívül mindössze két rosta képviselte 213 „iparműves" 298 kiállított tárgya között. Az 108 Kuliffay Vendel: Tagosztály-kulcs. Buda 1839. 60. — A Kuliffay által, de már 1818-ban Pethe által is ajánlotthoz hasonló géptársulások voltak már Magyarországon. 1840. körül Sztamara Temes megyei községben „a helységnek közhasznú földgépei léteztek, mellyek által burgonyát, tengerit és más hasonló terményeket legnagyobb kézi munka kímélésével lehetett gyakorolni. Egy hétlábnyi henger volt itt fölébe helyezett ülhellyel, mellyel a szántóföldet a helység lakosai vetés előtt s után elegyengették... Láttuk itt azon görgenyt, melly a földet, a fölszántott s bevetett földet elegyengeti. Fölébe ti. kényelmes ülés volt alakítva a hajtó számára ... Ez, valamint az irtó s töltő lókapa, mellyel a sorba ültetett burgonya és málé műveltetik, mint a helység köz földmívelési eszközei, a bírónál állottak." (Ismertető 1841. 17. sz.) 109 Mezei Naptár gazdasági kalendáriom. 1841. 25. — Gazdasági Tudósítások (szerk. Kacskovics L.) 1840. 3. füzet. 102. 110 Kossuth Lajos: Jelentés az Első Magyar Iparműkiállításról 1842. Pesten 1843. 54.
