Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
művet, hanem „a valódi földmívelő munkás ember tulajdonságához". Evégből az egyszerű ekéből indult ki, annak taligatengelyére felrakott egy pallódeszkából kimódolt vánkost, arra erősítette a vetőládát, aminek megemelésére egy ,,vas-tságattyú" szolgált, hogy a láda feneke a keréktalptól mindig 2—3 ujjnyira legyen. 63 A ládában helyezkedett el a garat, abból a szem egy földig lógatott fátokon át potyogott a barázdába. A maghullató tok előtt „egy czimpás orr vasból" (másutt „bakkancs" néven említi Pethe), ez hasította a magnak a barázdát, utána kis boronafogak takarták be azt. Pethe büszke volt arra, hogy egyszerű találmánya egyszerre négyfajta munkát végez el: szánt, barázdát von a magnak, vet és boronál. „Krompli" kivételével mindent tudott vele vetni, csak „a garat csorgatójába" kellett más-más „mageresztőt" beszerelni aszerint, hogy búzát, kukoricát, kendert, mákot, répát, repcét, lucernát akart-e vetni. A vetőmű a szántást 2—6 hüvelyk mélyen végezte, a magot Va—3 hüvelyk mélyre rakta le. Fontos része volt a vetőgépnek a „vigyázz" nevű pálca, a vető embernek főként erre kellett ügyelnie, mert ennek lebillentésével lehetett forduláskor elzárni a magömlő nyílást. A sortávolság tetszés szerint változtatható volt, csak a kukoricához kellett eleve hozzá szabni a vetőszerszámot. A szerkezetet két, kézzel is kiemelhető csavar tartotta az eketalyigán, tehát gyorsan szétszedhető volt. Jóformán az egész szerkezet fából volt, alig volt benne több egy font vasnál. Ez nagy előny volt a vas akkori ára mellett. „Egy okos faragó Parasztember", egy cigány-kovács vagy lakatos mesterember el tudta készíteni. Egyszerű kivitelben, barázdahúzó nélkül, festetlen, 17 ezüst forint volt az ára, barázdahúzóval és festve 20, vasalt taligával 34 forint. 50 ezüst forintért mindenfajta maghoz szükséges betétekkel, egészen jó kivitelben készült. Pethe nem akart nyerészkedni a találmányával, „ez az én esmeretes Magyar bőrömhöz nem fér: elég nekem a betsület s utóbb a nagy harang erántam való utolsó kötelessége". Fele ára lehetne — mondta — a vetőgépeknek, ha a feltalálók és újítók nemcsak a nyereséget hajszolnák, hanem úgy tennének, mint ő: felajánlotta mindenkinek, jöjjenek, nézzék meg, „csinálja, a ki tudja", s a mesteremberek is, akik Pethe vetőművét néhány példányban elkészítették, szívesen csinálnak egyet-egyet bárkinek is, a feltaláló minden haszna nélkül, pedig neki az első példány 284 forintjába került. Azt szeretné, ha „egy hejjes Műszer-Fabrikát állítanánk fel, a hol minden földmívelő gazdasághoz és mesterséghez tartozó jó Műszereket készen lehetne találni ... De pénz kell hozzá. Ha vagy tízen annyit szánnának a próbára, mint én tsak ezúttal szántam, mindjárt meglenne." 6 ' 1 Nem lett meg a fabrika, s a mesteremberek sem sokat készítettek Pethe találmányából. 63 TGy 1818. 2. 137. 64 Pethe F. i. m. NG 1818. 2. köt. 3, 17, 33, 49, 88.
